Bocsánat,hogy még csak most hoztam részt, de sem időm nem volt, sem az nem tetszett,hogy egy kommentet sem kaptam az előző részre. Szóval,ezentúl 5 komment után hozom a részeket. Remélem megértitek. Oké,hogy ezért írok,mert jól esik,de az is jól esne,ha kapnék visszajelzést. Köszönöm.
Boldog Új évet mindenkinek, és jó olvasást :)
Január 13.
*Des szemszöge*
Azt hittem,hogy álmodom,amikor Neymar elhívott randira , meg kellett csípjem saját magam,annyira hihetetlen volt.
Az éjjel nagyon nehezen aludtam el,annyira izgultam a mai nap miatt. Kb hajnali 3 fele aludhattam el, de már 10kor fenn is voltam,nem tudtam magammal mit kezdeni. Kikászálódtam az ágyból, és becammogtam a fürdőbe. Gyorsan megmostam az arcomat,és kezdtem valamit a hajammal is. Mikor végeztem,felvettem egy melegítőt,és felhívtam a szoba szervizet ,majd rendeltem valami reggelit.
Pár perc múlva meg is érkezett, Zayn(?!) társaságában. Értelmetlen képet vágtam,majd behívtam Zaynt.
-Hát te meg?-kérdeztem.
-Neked is jó reggelt.-kuncogott.- Hoztam a reggelidet.
- Azt látom. De,hogy-hogy te? Ez nem a személyzet dolga? –értetlenkedtem.
- De, csak pont ott voltam,mikor mondták neki,hova kell hozznia,ezért elkértem,és elhoztam én.- válaszolt.
- Értem. Hát köszönöm Zayneee. –mosolyogtam rá.
- Na…Nem vagyok Zayne. – tetette a durcásat.
- Ahh. Ne haragudj. De szerintem ez olyan jól hangzik.- mondtam neki.
- Semmi baj,de kérlek ne szólítsd így legközelebb. – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Rendben. De ha nem baj, én most megreggelizek. Kérsz? Mert ennyit én úgy sem tudok megenni.- ajánlottam fel.
- Nem,köszönöm már reggeliztem. De jó étvágyat.-mondta Zayn.
-Hát oké. Köszönöm. – mosolyogtam, majd neki álltam reggelizni.
Néhány falatot ettem a kajámból,aztán abba is hagytam,mert nem kívántam. Eszembe jutott,hogy már csak 2 óra és Neymarral leszek,és összeszorult a gyomrom,annyira izgultam. Felálltam és letettem az asztalra a tálcát,majd bementem a fürdőbe és megmostam a fogam.
-Ennyi volt?- kérdezte nevetve Zayn.
- Ja igen. Tudod, ma koncert előtt randim lesz, és nem bírok magammal…- válaszoltam fogkefével a számban.
-Szóval igaz. Tényleg Neymarral mész?- kíváncsiskodott.
- Igen Zayn,de én sem hiszem el, megnyugodhatsz.- ecseteltem.
- Hát akkor sok sikert kicsi lány. Remélem sikerrel jársz.- kacsintott rám Zayn.
-Köszönöm Zayn…eeeeeeeee.- nyomtam puszit az arcára,nevetés közben.
-Na…hogy lehetsz ilyen?- dobta be a sértődöttet,és kisétált a szobából.
Én alig bírtam abba hagyni a nevetést. Nem tudom, mi volt ennyire vicces,de még 20 percig fetrengtem a nevetéstől.
Mikor nagy nehezen lenyugodtam, eszembe jutott,hogy ki kéne keresnem mit veszek fel,mert nem sokára,itt lesz értem Neymar.
Odasétáltam a bőröndömhöz,és elkezdtem keresgélni,valami alkalomhoz illő után. Már kb az egész bőröndöt kipakoltam,amikor megtaláltam a kedvenc lila felsőmet,és egy hozzá illő fekete farmert.
Elővettem egy kisebb táskát,belepakoltam minden fontos cuccot,aztán elvonultam a fürdőbe.
Gyorsan megmostam a hajam,aztán megszárítottam és begöndörítettem néhány tincset. Feldobtam egy laza sminket,aztán magamra kapkodtam a ruháimat. Mire végeztem,már ¾ 1 volt. Lesétáltam az előtérbe, és meglepetésemre Neymar már ott várt rám. Odasétáltam hozzá,majd mosolyogva üdvözöltem.
-Szia. Nagyon jól nézel ki.-mosolygott rám Neymar.
-Szia.Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz.-mosolyogtam én is.
-Haha, nagyon vicces.-kacagott. – Indulhatunk?- kérdezte.
-Nem viccnek szántam,de indulhatunk.- válaszoltam.
- És hogy aludtál az éjjel? Nem tudom milyen kérdés ez, csak akartam kérdezni valamit, csak nem tudtam mit mondhatnék.-pirult el.
-Köszönöm kérdésed. Elég keveset aludtam, de amúgy jól aludtam. Amúgy hova megyünk? Ha nem titok…-kérdeztem.
-A kedvenc kávézómba,ha nem baj,aztán még szeretnék megmutatni egy helyet.- mosolygott Neymar.
-Teljesen korrekt. – Nevettem.
-Akkor jó. Amúgy meg is érkeztünk az első úticélhoz.-mutatott a mellettünk álló épületre.
Már kívülről is csodálatosan nézett ki, de mikor beléptünk,még a lélegzetem is elállt.
A falak krémszínűek voltak, a székes és az asztalok pedig csokoládébarnák. Annyira jól nézett ki.
Leültünk az egyik kis asztalhoz, és elvettünk egy-egy itallapot. Hihetetlen széles volt a kínálat,nem tudtam, hogy mit igyak. Végül 10 perc gondolkodás után,eldöntöttem,hogy mogyorós forró csokit fogok inni, annyira nem lehet rossz.
Míg vártunk az italjainkra, nagyon jól elbeszélgettünk. Nagyon sok dolgot megtudtunk egymásról. Én többek között megtudtam azt is, hogy Neymar szülei,még 2 éves korában elváltak,és hogy őt az apukája nevelte fel.
-És amúgy a te szüleiddel mi van?- kérdezett rá félénken.
-Az apukám meghalt,és anyukámtól meg már külön élek.-sütöttem le a szemem és a könnyek mardosni kezdték szemem,majd egy könnycsepp ki is csordult.
-Ahh. Sajnálom.- fogta meg a kezemet Neymar.
Ez igazán jól esett. Gyorsan letöröltem a könnyet az arcomról, és Neymar szemébe néztem.
-Köszönöm az együtt érzést. Igazán jól esett.- erőltettem arcomra egy műmosolyt.
-Igazán nincs mit. Figyelj,szerintem jobb ha indulunk. Ahova szeretnélek vinni, biztosan felvidít majd,szóval ha szeretnéd….-mondta.
-Igen. Mehetünk.-válaszoltam, ismét egy műmosoly kíséretében.
Kifizettük az innivalóinkat,aztán elhagytuk a kávézót.
Mikor kiértünk az utcára, a hó elkezdett esni. Annyira jól esett,ahogy a hópelyhek hűtötték az arcomat.
-Na és most merre??-kérdeztem.
-Majd meglátod.-nevetett fel ,majd megfogta a kezemet. Teljesen meglepett.
-Upsz. Zavar?-engedte el a kezem.-Nem akartam rámenős lenni.-vörösödött el.
-Nem . Nincs semmi baj,csak meglepett.- nyugtattam meg.
-Ahw . Oké. Akkor mehetünk?-mosolygott.
-Csak utánad.-kacsintottam rá,majd ezúttal már én fogtam meg a kezét.
Ujjaink egymásba fűződtek, majd kézenfogva tettük meg az utat,a kívánt célig.
Meglepetésemre, egy vidámparkba mentünk,ami zárva volt. És szemlátomás szerint,elég rég óta.
-Ez most mi?-értetlenkedtem.
-Idejártam még mikor kicsi voltam. Ez volt a kedvenc helyem. A régi barátaimmal néha napján még beszökünk, és elszórakozgatunk. Nekem a kedvenc helyem,és szerettem volna neked is megmutatni.-mesélte,óriási mosollyal az arcán.
-Ez aranyos dolog. És be is megyünk,vagy itt fogunk állni estig? –kuncogtam.
-Ja persze…ott kell bemenni-mutatott egy Lyukra, majd elengedte a kezem,és elindult felé.
Én követtem őt, majd benn a vidámpark kellős közepén megálltunk.
-Most miért álltunk meg?-kérdeztem
-Csak mutatni akartam valamit…-mondta
-És mégis mit?-csodálkoztam.
-Majd meglátod...-mondta , majd két keze közé fogta az arcom, és megcsókolt.....
 |
| Des Ruhája |
