2012. január 31., kedd

71.rész_ Des és Neymar





Igaz,hogy még csak 4 komment jött össze,de hoztam egy újabb részt. Ne feledjétek. 5komment = 1 résszel,szóval Hajrá. Remélem tetszik a rész :)) Jó olvasást. 




Ajkaink lassan elváltak egymástól,majd mosolyogva néztünk egymásra.


-Nagyon tetszel. Úgy érzem teljesen beléd estem. Gyönyörű vagy. -sütötte le szemét Neymar.
-Mondd,hogy jól hallottam,és nem csak képzelődtem,ahogy azt mondod "gyönyörű  vagy." -illusztráltam Neymar hangját.
-Teljesen jól hallottad.-húzott magához közelebb,majd átkarolta a derekam,és nyomott egy puszit az arcomra.
-Óhaa. Ez uhh....Bocsi,csak kicsit meglepett. -pirultam el teljesen.
-Nincs miért bocsánatot kérned. Na gyere,mert még sok dolgunk van.-mondta ,majd ujjaim közé csúsztatta az övéit,és megfogta a kezem.
Elindult előre,de én csak  álltam és nem bírtam mozdulni.
-Te nem jössz? -jött oda hozzám mosolyogva.
-De-de. Csak még a történtek hatása alatt vagyok. - sütöttem le a szemem.
-Ah. Ne butáskodj. Ennyire nem volt durva. Vagy mégis? - kérdezte aggódva Neymar.
-Nem-nem.Dehogyis. Csak. Ahh...mindegy. Menjünk.-mosolyogtam rá,majd elindultam.
Ő fürgén követett,majd mikor egymás mellett álltunk,kezét átvetette a derekamon és közelebb húzott magához. 
Kb. 20 percet sétálhattunk,ami alatt elég sokan megbámultak minket. De úgy igazán nem is érdekelt mit gondolhattak. A lényeg az,hogy most boldognak érzem magam,és Neymar is az. Szemmel láthatólag.
Amikor megérkeztünk a célunkhoz,egy óriási fehér ház előtt álltunk meg.
-Szóvaal...itt laknék én.-mosolygott rám Neymar.
- Azta. Jó nagy ház...-ámuldoztam.-és csak egyedül laksz itt? vagy..?-kérdeztem
-Bármily hihetetlen,igen. Egyedül lakom. De remélem ez hamar megváltozik.-válaszolt kaján vigyorral az arcán.
-Hmm...-ennyit tudtam csak kinyögni,mivel Neymar közelebb húzott magához és megcsókolt.
Neymar gyorsan előrement kinyitotta az ajtón,én pedig követtem.
A házban folytatódott a csókáradat,majd a kanapén kötöttünk ki. 
-Hé. Amúgy hány óra? mert ugye tudod,hogy ma még koncertre kell mennünk.-ültem fel.
-Még csak fél 6. Ráérünk.-Simított el egy tincset az arcomból Neymar,majd újra megcsókolt.
Hihetetlen,hogy alig ismerjük egymást,de máris ilyen szenvedéllyel képes engem csókolni....
Így sétáltunk ki a vidámparkból,majd végig az utcán.

5 megjegyzés: