87.rész_Nem értem meg soha

Sziasztok. Igaz.hogy az előző részhez még nem érkezett meg a 10 komment,de mivel összejött a 29ezres látogatottság,ezért gondoltam megleplek titeket egy újabb résszel. Jó olvasást hozzá. A terjedelem miatt pedig ne haragudjatok. xx

Az út részemről nagyon csendesen telt. Végig a gondolataimba merülve ültem,és a felsőmet piszkáltam. Hallottam,hogy Harry motyog nekem valamit,de nem nagyon figyeltem rá,ezért egy 'aha'"nál többet nem mondtam neki. Valahogy nem tudtam eldönteni,hogy Claire-ben milyen érzések kavarogtam mikor megtudta a dolgot,de azt éreztem,hogy legbelül,nagyon ellenzi az egész dolgot amit Harryvel teszünk.

Gondolataimból a vezető felöli ajtó csapódása zökkentett ki,tehát megérkeztünk.

Ügyetlenül kikászálódtam a kocsiból,majd felbotorkáltam a lépcsőn. Harry a lépcső tetején várt engem,mikor odaértem,szorosan magához ölelt.

-Mi a baj? Egész úton meg sem szólaltál.És nem is figyeltél. Hé..aggódom érted.-simított végig arcomon

-Semmi baj. Csak gondolkodom.Ennyi.-erőltettem egy mosolyt az arcomra,majd nyomtam egy puszit Harry arcára.

-Biztos? Megijesztesz.-nézett rám aggódva

-Igen biztos. Menjünk be.-fogtam meg a kezét,majd magam után húztam

Mikor beléptünk a házba,teljes csend fogadott,ami elég érdekes volt. Sosem volt még olyan,hogy ne zengjen a ház. 

Benéztünk a nappaliba...senki-sehol. Majd kimentünk a konyhába,ahol találtunk egy lapot miszerint :" Elmentünk kajálni.Ne féljetek,titeket sem felejtettünk el,majd hozunk valamit. Legyetek jók.-Niall"

-Aranyosak,hogy gondolnak ránk,és nem is Niall lenne,ha nem kajáról ír.-mosolyodtam el

-Hát nem.-kuncogott.-de ez azt jelenti,hogy csak a mienk a ház.Mit szeretnél csinálni?-mosolyodott el Harry.

-Tv-zünk.Máshoz nincs kedvem.-sóhajtottam

-Rendben.-nézett rám szomorkásan,majd egyik karjával átölelte a nyakam és adott egy puszit a homlokomra.

Becammogtunk a nappaliba,Harry lehuppant a kanapéra,én pedig mellé. Fejemet az ölébe tettem,és egy picit hozzá bújtam.

-Szeretlek.-suttogta

-Én is téged,de nagyon.-mondtam én is

A tv csak ment mellettünk,de én nem igazán tudtam rá figyelni. Újra csak arra tudtam gondolni,hogy Anne mit érezhet.

Elhiszem,hogy furcsa neki,hisz Harry még csak 19 éves és elég fiatal még az apasághoz,de sajnos nem tudok mit tenni.

Nagyon szeretem Harryt,és szeretném leélni vele a hátralevő remélhetőleg sok-sok évemet.

Viszont én nem értem meg soha,hogy sodorhatta utamba őt a sors. Harry már a kezdetektől mellettem volt,és segített nekem,és sosem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. Nagyon szeretem,és nem értem hogy voltam képes anno dobni őt Liamért. Oké,hogy Liam volt az első szerelmem,de ez mégsem mentség. 

Idióta voltam,de a mai naptól kezdve megfogadom,hogy sohatöbbet nem hallgatok az agyamra. Megyek arra,amerre a szívem vezet.És ez most perpillanat a Harry melletti utat mutatja. Remélem többé nem fogok hibázni....

Ennyi lett volna a 87.rész. Zűrösen közeledik a befejezés. Lehet,hogy ez a rész nem nyeri el tetszéseteket,ezért ne haragudjatok,de így a vége felé,már nem tudok mit kitalálni.De kiakarom húzni a sztorit,mert nem akarok hirtelen,eseménymentes befejezést. Remélem elnézitek nekem.

A következő rész 10 komment után jön,mostmár tényleg. Szóvak remélem most összejön. Hajrá :))