2012. június 28., csütörtök

Do the Final



Sziasztok.
Meghoztam a következő,egyben az utolsó részt is. Remélem tetszeni fog,és nem okozok csalódást. Mind emellett az is remélem,hogy tetszett a blog  "történelme" is :D
Én nagyon élveztem ezt csinálni,bár néha voltak alkotói válságok,és néhány kommentár nem esett egészen jól,de emellett nagyon tetszett az egész.

Remélem a többi blogomon is velem tartotok majd (azt egy másik bejegyzésben kiteszem) és hogy tetszeni fog a befejezés. Köszönöm a félév alatt a több mint 40ezer olvasót,és remélem, mire a másik 3 blognak vége lesz,azokkal is eljutok idáig. Köszönök mindent :)

Puszi xx


x AZ ESKÜVŐ x


Csak álltam Beccaval a tükör előtt és csodáltam a ruhámat. Nem tudtam elhinni,hogy férjhez megyek, és a férjem nem más..mint Harry. Ez 18 éves fejjel elég bizarrnak tűnt,de szerencsémre a barátaim,és a családom támogattak mindenben.

Még utoljára végig simítottam a ruhámon,és Beccaval az oldalamon lesétáltam a földszintre. Az esküvő a srácok házának kertjében volt megtartva,így nem kellett messzire sétálnom. Minden olyan csodálatos volt. A kert végében volt felállítva az oltár,és odáig egy csodálatos "folyosó" vezetett virágokkal és szalagokkal díszítve. Még mindig nem tudom elhinni,hogy ez az én esküvőm volt.

Belekaroltam apukámba,aki még egy utolsó puszit adott egy " az én kislányom végre felnőtt" kíséretében,és elindultunk az oltárhoz. Annyira furcsa érzés volt,ahogy mindenki engem nézett, de boldog voltam. Egy könnycsepp még ki is csordult.

Mikor megláttam Harry örömtől csillogó szemeit,és azt a mosolyt az arcán,amikor rám nézett,szívem szerint odarohantam volna hozzá,de az mégis hogy nézett volna ki?

Lassan,kis léptekkel ugyan.de végre odaértünk Harryhez,és óriási mosollyal,odaléptem hozzá.
Eltátogott nekem egy "szeretlek"et,én pedig elérzékenyültem,nem értettem magam. Harry megemelte az állam,letörölte könnyeim,majd a papra néztünk és szinte egyszerre bólintottunk hogy kezdheti.

A ceremónia teljesen zökkenőmentesen zajlott,egészen addig amíg a " és akinek van valami ellenvetése az ellen,hogy e két személyt összeadjam,szóljon most,vagy hallgasson örökre", mert akkor Liam felállt és odasétált hozzám.

"Úristen ebből mekkora balhé lesz" .gondoltam .

-Kata. Csak annyit szeretnék hogy tudd,mindig is szerettelek,csak hülye voltam,hogy ezt nem érzékeltettem veled. Sajnálom. Sok boldogságot.-nézett rám meggyötörten

-Liam.Köszönöm hogy elmondtad.És sajnálom,hogy ennek így kellett kiderülni. De köszönöm.-és ekkor nem bírtam tovább. A nyakába ugrottam és megöleltem.  Lassan elváltunk egymástól,és visszafordultam Harryhez.

-Sajnálom,folytathatjuk.-mosolyodtam el

-Húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűt.- mondta a pap,és Harry abban a pillanatban meg is fogta a kezem,és felhúzta a gyűrűt.Valami fura érzés járta át a testem,de nem tudtam mi az. Felhúztam én is Harry ujjára a gyűrűt és mosolyogva a papra néztünk.

-Házastársakká nyílvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt.-nézett Harryre ,aki azonnal elkapta a derekam és olyan szenvedélyesen csókolt,mint eddig soha. Nem bírtam ki,hogy ne túrjak a hajába.

Körülöttünk mindenki fütyült és tapsolt,de ajkaim csak úgy falták Harryéit. Lassan elváltunk egymástól,és Harry nyakába ugrottam.

-Szeretlek Harry.- szorosan öleltem magamhoz,ő pedig felemelt és megpörgetett a levegőben

-Köszönöm,hogy vagy nekem.-nevetett

-Umm...Bocsi,hogy zavarok,de indulni kéne a vacsorára.-sétált oda hozzánk Niall

-Ó Niall..te is mindig csak a hasadra tudsz gondolni.-lépkedtem oda hozzá és megöleltem,amire ő csak mosolygott-De akkor induljunk.-fogtam meg Harry kezét,és elkezdtem magam után húzni.

Besétáltunk a házba,ahol az egész nappali ki volt pakolva. Rengetek kaja volt. Niall örömére.

Igazából ez nem egy hagyományos esküvő volt,csak ilyen szűkebb körben rendezett. A családom volt ott,Harryé a srácok és barátnőik. Iszonyatosan jól éreztem magam.

Rettentő sokat táncoltunk,és a lábam iszonyatosan fájt a magassarkúmban. A végén már cipő nélkül táncoltam.

- Mi lenne,ha most lelépnénk?- suttogta a fülembe Harry,aki már nem volt teljesen józan.

-Hova szeretnél menni? -kuncogtam

- Mondjuukk...fel a szobámba.- markolt bele a seggembe és összekulcsolta ujjainkat

Beleegyezően bólintottam és elindultunk az emeletre.

-Harry...és ha rajta kapnak? - torpantam meg.- És..nem is hagyhatnánk őket egyedül. Mi vagyunk a házigazdák .- mondtam,és elindultam vissza a nappaliba. De ekkor Harry megragadott hátulról,és felemelt.

-Sajnálom,de most egyedül maradnak.- a nyakamba csókolt és bevitt a szobájába.

Nemes egyszerűséggel lehúzta a a ruhám zipzárját,ami azonnal leesett rólam,így már csak egy bugyi takart engem. 

Szépen lassan én is lehúztam Hazza sliccét,ő pedig,míg én az ingével babráltam, kilépett a nadrágból. Mikor már az ing is hiányzott róla,lelökött az ágyra és szenvedélyesen csókolni kezdett.

Testemet végig apró csókokkal jutalmazta,amik engem teljesen beindítottak. Nem bírtam magammal éreztem,hogy kívánom őt,és ő is engem.

Ajkaimat az övéire tapasztottam és vadul csókolni kezdtem. Végül megszabadított bugyitól is,és eljött aminek jönnie kellett.

Ebben a pillanatban örültem neki,hogy lent óriási hangerőn bömbölt a zene, mert az élvezettől minden egyes "tolásnál" akkorát sikítottam mint még soha.

-Ennyire élvezed? - zihált a nyakamba Harry

-Ennyire jó vagy.- csókoltam meg

A végső élvezetre nem kellett sokat várni,pár perc múlva mind a ketten a csúcsra jutottunk és Harry levegő után kapkodva dőlt rám.

-Szeretlek Harry.-túrtam a hajába

-Én is drágám. Örökre.- nyakamba csókolt amitől teljesen kirázott a hideg.

Kis idő múlva lemászott rólam,majd feljebb csúsztunk az ágyon,és bebújtunk a takaró alá.

Fejemet Harry mellkasára tettem,és ujjainkat összekulcsoltam,úgy raktam Harry hasára a kezem.

Harry átölelt,majd nyomott egy puszit a hajamra.

Azt hiszem, ez volt életem egyik legszebb napja. Végre azzal vagyok akt szeretek,és sosem veszíthetem el. Ez,hogy most összeházasodtunk,nekem nagyon sokat jelentett. Végre úgy érzem,hogy vagyok valaki.
És az esküvő megkoronázása volt a legszebb. 

SOSEM FOGOM MEGBÁNNI AZT A NAPOT, AMIKOR A SRÁCOKBA ÜTKÖZTEM....


U.i.: véleményezés és "tetszikelés" ehhez a részhez is jöhet :)

heellookkaa

Sziasztok.
Következő bejegyzést hoztam. :)

Először is. Remélem hogy tetszett az egész blog és hogy még nagyon sok látogatóm lesz :)

Másodszor.:Ha összehozzátok a 41 ezer látogatót,felteszem a befejező epizódot.

Harmadszor pedig.
Itt van a másik 3 blogom címe,amiket majd elkezdek folytatni,és szeretném ha ott is velem tartanátok.
Az első az egy Nouisos (nem bromance :D) . Most azon fogok legfőképp dolgozni: louiswtom.blogspot.com

A második az egy Zialles (és ez sem Bromance :D) : leonasiguetussuenos.blogspot.com

És a harmadik,egyben utolsó a : balazsdanieldaniella.blogspot.com ami Zaynes.

Remélem tetszeni fognak ezek is,és tényleg követtek majd ott is. Várom majd a visszajelzéseket.

Köszönök mindent.



2012. június 10., vasárnap

88-89.rész_Broken Hearted



*3hónap múlva*

Kata szemszöge


Az éjjel arra ébredtem,hogy nagyon görcsöl a hasam és egyre erősödik. Valami leírhatatlan fájdalom volt,amit akkor éreztem,nem tudtam eldönteni mi történik.

Azonnal telefonomért nyúltam,és tárcsáztam Harryt. Vagy milliószor kicsöngött,de felvennie nem sikerült. Végül a 80.próbálkozásomra nagy nyűgösen felvette.

-Hallo. Tessék?

-Harry..Kata vagyok.

- Baj van? Hajnali négy van.-suttogta a telefonba.

-Hát..azt hiszem.Nagyon fáj a hasam,és nem tudom mit csináljak,ezért inkább felhívtalak..lehet hogy túlreagálom.-kezdtem könnyezni

-Micsoda? Azonnal ott vagyok.-mondta,majd letette

Kétségbeesetten lementem a nappaliba,és ott vártam Harryre...

*Harry szemszöge*

Az éjszaka közepén arra keltem,hogy csörög a telefonom. Kata volt az,és közölte,hogy valami gáz van. Valamilyen érzés az sugalta,hogy a babával valami. Amint leraktam a telefont,felkaptam egy nadrágot és hívtam a mentőket.

Alig bírtam lenyugodni,teljes sebességgel vezettem Kataékig. Mire odaértem,már a mentősök is ott voltak. Kata pedig éretlenül nézett rám.

-Kicsim. Félek. Féltem a babát. Hidd el.Jobb ha bevisznek,és kiderül,hogy minden rendben,mintha itthon ülünk és nem teszünk semmit.-fogtam kezeim közé arcát

Ő csak bólintott egyet megértően,majd felsétált az irataiért,és utunkat vettük a kórházig.

Mikor beértünk és Kata elmondta a panaszait,az orvos rögtön a műtőbe vitette őt..ez már nem jó jel...

Még elkísérhettem Katát a műtő bejáratáig,de utána már kinn kellett várakoznom. Idegességemben fel-alá sétálgattam.Nem tudtam magammal mit kezdeni.

Nagyon rossz érzésem volt.Éreztem,hogy én ma..valami fontosat fogok elveszíteni. Már vagy egy órája várakozhattam kint,amikor megjelent az orvos. Rögtön odamentem hozzá.

-Doktor úr. Minden rendben?-néztem rá aggódva

-Hát nem egészen..Komplikációk léptek fel...-sóhajtotta

-És ez mit jelent pontosan?-kérdeztem kicsit ingerültebben

-Kérem uram.Nyugodjon meg. De mielőtt elmondanám mi történt,szerintem üljön le.-mutatott a mellettünk álló székekre

Kérése szerint tettem,majd helyet foglaltam,és az orvos is leült mellém.

-Harry.Ha hívhatom így. Nagyon rossz hírt kell közölnöm. Az ön gyermeke...meghalt.-közölte nemes egyszerűséggel,de nagy együttérzés hallatszott ki a hangjából

-Doktor úr,ez nem vicces. Most komolyan. Mi a baj?-kérdeztem,hisz nem bírtam elhinni szavait

-Örülnék,ha ez csak egy vicc lenne,de sajnos nem. Az ön gyermeke..eltávozott.-tette kezeit a vállamra

-Nem..ez nem lehet igaz.-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe.-És..azt azért megtudja mondani,hogy milyen nemű lett volna?-kérdeztem már sírva

-Természetesen. Kislány.-válaszolt

-Az én kis hercegnőm.-kezdtem egyre  jobban sírni.-És..Kata tudja már?-kérdeztem elcsukló hangon

-Nem.Ő még altatásban van. De szeretnénk kérni,hogy mikor felébred,még ne mondja el neki.-nézett rám az orvos.

-Rendben. Köszönöm Dr...?-köszöntem volna meg,de nem tudtam a nevét

-Dr Sullivan.-válaszolt

-Szóval köszönöm Dr. Sullivan. És mikor láthatom Katát?-érdeklődtem

-Nemsokára kihozzák a műtőből,utána rögtön be is mehet majd a szobába.-mosolyodott el,majd kezet rázott velem,és elment.

Teljesen össze voltam törve,nem értettem miért ilyen velem az élet. Végre boldog voltam,meg volt mindenem..erre..elveszítem a kislányom..egy kislány..akire mindig is vágytam..az én kis Darcym.

Ezek a gondolatok keringtek a fejemben,amikor megláttam,hogy Zayn sétál be az ajtón.

-Te meg mit keresel itt?-néztem rá,bár alig láttam a könnyeimtől

-Hallottam,hogy Kata benn van.Ennyire nagy a baj?-ült le mellém,majd átkarolt.

- Meghalt,érted?Meghalt..-bújtam sírva Zaynhez,mint egy kisgyerek. Ebben a pillanatban nem érdekelt hogyan viselkedem.

-Kicsoda? Mi ?-döbbent le Zayn

-A kisbaba. Meghalt.-zokogtam

-Uramatyám...sajnálom.-ölelt meg szorosan,és elkezdte simogatni a hátamat.-Kata tudja már??-Sóhajtott

-Még nem,és az orvos megkért,hogy még ne is mondjam el neki.-válaszoltam,és ebben a pillanatban kitolták Katat a műtőből. Még mindig aludt. Arca tiszta sápadt volt,de még így is gyönyörű.

Zaynnel szinte egyszerre álltunk fel,és követtük a műtőst,aki Katát tolta az ágyon.  Betolta egy szobába,mi pedig előtte vártuk,hogy bemehessünk.

Megjelent az orvos,pár percet időzött benn Katánál,majd jelzett,hogy bemehetünk.

Remegő lábakkal,de elindultam, Zayn pedig csendesen lépkedett mellettem.

-Minden rendben lesz.-suttogta,amikor Kata ágya mellé értünk

Ahogy ott feküdt,olyan kis törékenynek látszott,hisz az is. És én nem tudtam őt megvédeni,nem tudtam megvédeni a kislányunkat. Nem vagyok elég. Ő jobban érdemel,olyat aki képes őt megvédeni,akár mi is lesz.

Leültem Kata mellé az ágyra, és végig simítottam az arcán,amire elkezdett mocorogni. De nem ébredt fel.

Ahogy figyeltem őt, szemeim egyre jobban könnybe lábadtak,és újra eluralkodott rajtam a sírás. Könnyeim csak úgy folytak,és éreztem,hogy Zayn újra mellettem van és megölel.

-Köszönöm Haver.-töröltem meg az arcom,majd köszönetképpen Zaynre mosolyogtam.

-Harry,te miért sírsz ?-hallottam Kata hangját a hátam mögül

-Semmi..csak megijesztettél.- próbáltam hazudni

-De jól vagyok. Nyugi.-suttogta,majd megfogta a kezem

-Akkor jó.-nyomtam puszit a homlokára

-De amúgy...hol vagyok? És mi történt?-kérdezősködött

-Kórházban,de..nem mondhatok semmit.-hajtottam le fejemet.

-Harry. Ne szívass. Kérlek mondd el..Harry..-mondta már magasabb hangon

-De nem lehet.Majd az orvos..-suttogtam meggyötörten

-Harry..megijesztesz..és miért fáj a hasam??-kérdezte,majd lehúzta magáról a takarót,és a hasára pillantott.-Harry..miért van bekötve? És mi van a babával? Ugye jól van? Hallod..Harry..-kérdezősködött,és láttam rajta,hogy éppen kitörni készül

-Kata,nyugi. Majd az orvos elmondja.-szólalt meg már Zayn is

-De Zayn..megijesztetek.Ugye a babával van baj? Egészséges marad?-pislogott ránk Kata

-Nem mondhatok semmit...-válaszolta Zayn is

És ebben a pillanatban Katából előtört a sírás,csapkodott,vergődött,mint aki épp megőrülni készül.

-A kisbabám.-fogta meg a hasát és zokogni kezdett

-Zayn..Azonnal menj el Dr.Sullivanért.-utasítottam, ő pedig rögtön el is ment.

Átöleltem Katát,próbáltam csitítgatni,de nem sok sikerrel. 

Pár perc múlva megérkezett az orvos,és valami nyugtató félét adott be Katának,amitől egy kicsit lenyugodott,de azért magánál volt. És itt jött el az igazság pillanata.

-Hölgyem..megkértem a barátját,hogy ne mondja el önnek,jobb ha tőlem hallja. Mély sajnálatomat szeretném kifejezni a kisbabájuk miatt. Nagyon sajnálom,de a pici meghalt.-tárta fel újra a tényt az orvos,amitől nekem újra sírnom kellett.

-De mégis hogyan?-jelentek könnycseppek Kata arcán

-A baba szíve nem fejlődött ki rendesen,így leállt,nagyon sajnálom. Azt hiszem,most magukra hagyom önöket. Őszinte részvétem.-simította meg Kata kezét,majd elsétált.

Miután az orvos elment,Kata nagyon magába zuhant,bár érthető is. Annyira nehéz ez most így.

Az idő csak telt,és egyre többen jelentek meg a kórteremben. Kata szülei,anyukám,a srácok,Becca,Nici,mindenki aki számít. Nagyon jól esett,hogy ennyire törődnek velünk,viszont azért rossz volt,hogy ennek így kellett kiderülnie..hogy elveszítettem a kislányom.

Az éjjelt,és a maradék 4 napot amit Katának a kórházban kellett töltenie,végig benn töltöttem,egy percre sem mentem el Kata mellől. Mielőtt haza indultunk a kórházból Kata megállított egy percre.

-Harry..figyelj. Tudom,hogy most elveszítettünk egy babát,de én nem adom fel. Szeretnék veled lenni,és sok kicsit szülni. Szeretlek,és nem akarlak sosem elveszíteni. Úgy érzem,ez most kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Tudd,én örökké szeretni foglak,és nem hagylak elmenni.- mondta könnybe lábadt szemekkel,majd a monológja végén megcsókolt.

Felkaptam a cuccait,majd kézen fogva elsétáltunk a napsütésben....


Sziasztok.
Tudom,hogy a szünetre ígértem a részt,de már nem tudtam várni. Tudom azt is,hogy ez egy eléggé szomorú rész lett,amiért ne haragudjatok.
Ez még nem a befejezés,az majd a következő rész lesz. Remélem tetszett a rész,az egész blog történet,minden,és hogy várjátok majd a befejezést..és amellett majd velem tartotok a többi blogomban.

A befejezés 30 "tetszik " után jön. További szép napot.És mégegyszer elnézést a rész miatt :))





2012. június 8., péntek

Közlemény

Sziasztok.
Most nem részt hoztam. Tudom,hogy megígértem,hogy 10 komment,és hozom a folytatást,de még nincs meg teljesen a sztori,szóval ez most elmarad. De jövő héten ígérem pótlom a részt. Dupla résszel :)

Az előző részben akadtak félreértések. Véletlenül Annenek neveztem Harry anyját. De a félreértés elkerülése végett elmondom,hogy Harry igazi anyja..vagyis h aki nem a törimben szerepel , Anne..csak még a sztori elején véletlenül Claire-nek neveztem,és későn esett le,így maradt Claire..de néha sajnos elírom,és Anne lesz belőle..ezúttal nem sikerült kijavítanom.

Ne haragudjatok.

Mindent összevetve,köszönöm, a több mint 10 kommentet,és remélem,hogy tényleg tetszett. A folytatással remélem nem okozok majd csalódást. Addig olvasgassátok a blogot előről,vagy nem tudom :DD

Köszönöm megértéseteket..:)

Puszi xx