*3hónap múlva*
Kata szemszöge
Az éjjel arra ébredtem,hogy nagyon görcsöl a hasam és egyre erősödik. Valami leírhatatlan fájdalom volt,amit akkor éreztem,nem tudtam eldönteni mi történik.
Azonnal telefonomért nyúltam,és tárcsáztam Harryt. Vagy milliószor kicsöngött,de felvennie nem sikerült. Végül a 80.próbálkozásomra nagy nyűgösen felvette.
-Hallo. Tessék?
-Harry..Kata vagyok.
- Baj van? Hajnali négy van.-suttogta a telefonba.
-Hát..azt hiszem.Nagyon fáj a hasam,és nem tudom mit csináljak,ezért inkább felhívtalak..lehet hogy túlreagálom.-kezdtem könnyezni
-Micsoda? Azonnal ott vagyok.-mondta,majd letette
Kétségbeesetten lementem a nappaliba,és ott vártam Harryre...
*Harry szemszöge*
Az éjszaka közepén arra keltem,hogy csörög a telefonom. Kata volt az,és közölte,hogy valami gáz van. Valamilyen érzés az sugalta,hogy a babával valami. Amint leraktam a telefont,felkaptam egy nadrágot és hívtam a mentőket.
Alig bírtam lenyugodni,teljes sebességgel vezettem Kataékig. Mire odaértem,már a mentősök is ott voltak. Kata pedig éretlenül nézett rám.
-Kicsim. Félek. Féltem a babát. Hidd el.Jobb ha bevisznek,és kiderül,hogy minden rendben,mintha itthon ülünk és nem teszünk semmit.-fogtam kezeim közé arcát
Ő csak bólintott egyet megértően,majd felsétált az irataiért,és utunkat vettük a kórházig.
Mikor beértünk és Kata elmondta a panaszait,az orvos rögtön a műtőbe vitette őt..ez már nem jó jel...
Még elkísérhettem Katát a műtő bejáratáig,de utána már kinn kellett várakoznom. Idegességemben fel-alá sétálgattam.Nem tudtam magammal mit kezdeni.
Nagyon rossz érzésem volt.Éreztem,hogy én ma..valami fontosat fogok elveszíteni. Már vagy egy órája várakozhattam kint,amikor megjelent az orvos. Rögtön odamentem hozzá.
-Doktor úr. Minden rendben?-néztem rá aggódva
-Hát nem egészen..Komplikációk léptek fel...-sóhajtotta
-És ez mit jelent pontosan?-kérdeztem kicsit ingerültebben
-Kérem uram.Nyugodjon meg. De mielőtt elmondanám mi történt,szerintem üljön le.-mutatott a mellettünk álló székekre
Kérése szerint tettem,majd helyet foglaltam,és az orvos is leült mellém.
-Harry.Ha hívhatom így. Nagyon rossz hírt kell közölnöm. Az ön gyermeke...meghalt.-közölte nemes egyszerűséggel,de nagy együttérzés hallatszott ki a hangjából
-Doktor úr,ez nem vicces. Most komolyan. Mi a baj?-kérdeztem,hisz nem bírtam elhinni szavait
-Örülnék,ha ez csak egy vicc lenne,de sajnos nem. Az ön gyermeke..eltávozott.-tette kezeit a vállamra
-Nem..ez nem lehet igaz.-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe.-És..azt azért megtudja mondani,hogy milyen nemű lett volna?-kérdeztem már sírva
-Természetesen. Kislány.-válaszolt
-Az én kis hercegnőm.-kezdtem egyre jobban sírni.-És..Kata tudja már?-kérdeztem elcsukló hangon
-Nem.Ő még altatásban van. De szeretnénk kérni,hogy mikor felébred,még ne mondja el neki.-nézett rám az orvos.
-Rendben. Köszönöm Dr...?-köszöntem volna meg,de nem tudtam a nevét
-Dr Sullivan.-válaszolt
-Szóval köszönöm Dr. Sullivan. És mikor láthatom Katát?-érdeklődtem
-Nemsokára kihozzák a műtőből,utána rögtön be is mehet majd a szobába.-mosolyodott el,majd kezet rázott velem,és elment.
Teljesen össze voltam törve,nem értettem miért ilyen velem az élet. Végre boldog voltam,meg volt mindenem..erre..elveszítem a kislányom..egy kislány..akire mindig is vágytam..az én kis Darcym.
Ezek a gondolatok keringtek a fejemben,amikor megláttam,hogy Zayn sétál be az ajtón.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá,bár alig láttam a könnyeimtől
-Hallottam,hogy Kata benn van.Ennyire nagy a baj?-ült le mellém,majd átkarolt.
- Meghalt,érted?Meghalt..-bújtam sírva Zaynhez,mint egy kisgyerek. Ebben a pillanatban nem érdekelt hogyan viselkedem.
-Kicsoda? Mi ?-döbbent le Zayn
-A kisbaba. Meghalt.-zokogtam
-Uramatyám...sajnálom.-ölelt meg szorosan,és elkezdte simogatni a hátamat.-Kata tudja már??-Sóhajtott
-Még nem,és az orvos megkért,hogy még ne is mondjam el neki.-válaszoltam,és ebben a pillanatban kitolták Katat a műtőből. Még mindig aludt. Arca tiszta sápadt volt,de még így is gyönyörű.
Zaynnel szinte egyszerre álltunk fel,és követtük a műtőst,aki Katát tolta az ágyon. Betolta egy szobába,mi pedig előtte vártuk,hogy bemehessünk.
Megjelent az orvos,pár percet időzött benn Katánál,majd jelzett,hogy bemehetünk.
Remegő lábakkal,de elindultam, Zayn pedig csendesen lépkedett mellettem.
-Minden rendben lesz.-suttogta,amikor Kata ágya mellé értünk
Ahogy ott feküdt,olyan kis törékenynek látszott,hisz az is. És én nem tudtam őt megvédeni,nem tudtam megvédeni a kislányunkat. Nem vagyok elég. Ő jobban érdemel,olyat aki képes őt megvédeni,akár mi is lesz.
Leültem Kata mellé az ágyra, és végig simítottam az arcán,amire elkezdett mocorogni. De nem ébredt fel.
Ahogy figyeltem őt, szemeim egyre jobban könnybe lábadtak,és újra eluralkodott rajtam a sírás. Könnyeim csak úgy folytak,és éreztem,hogy Zayn újra mellettem van és megölel.
-Köszönöm Haver.-töröltem meg az arcom,majd köszönetképpen Zaynre mosolyogtam.
-Harry,te miért sírsz ?-hallottam Kata hangját a hátam mögül
-Semmi..csak megijesztettél.- próbáltam hazudni
-De jól vagyok. Nyugi.-suttogta,majd megfogta a kezem
-Akkor jó.-nyomtam puszit a homlokára
-De amúgy...hol vagyok? És mi történt?-kérdezősködött
-Kórházban,de..nem mondhatok semmit.-hajtottam le fejemet.
-Harry. Ne szívass. Kérlek mondd el..Harry..-mondta már magasabb hangon
-De nem lehet.Majd az orvos..-suttogtam meggyötörten
-Harry..megijesztesz..és miért fáj a hasam??-kérdezte,majd lehúzta magáról a takarót,és a hasára pillantott.-Harry..miért van bekötve? És mi van a babával? Ugye jól van? Hallod..Harry..-kérdezősködött,és láttam rajta,hogy éppen kitörni készül
-Kata,nyugi. Majd az orvos elmondja.-szólalt meg már Zayn is
-De Zayn..megijesztetek.Ugye a babával van baj? Egészséges marad?-pislogott ránk Kata
-Nem mondhatok semmit...-válaszolta Zayn is
És ebben a pillanatban Katából előtört a sírás,csapkodott,vergődött,mint aki épp megőrülni készül.
-A kisbabám.-fogta meg a hasát és zokogni kezdett
-Zayn..Azonnal menj el Dr.Sullivanért.-utasítottam, ő pedig rögtön el is ment.
Átöleltem Katát,próbáltam csitítgatni,de nem sok sikerrel.
Pár perc múlva megérkezett az orvos,és valami nyugtató félét adott be Katának,amitől egy kicsit lenyugodott,de azért magánál volt. És itt jött el az igazság pillanata.
-Hölgyem..megkértem a barátját,hogy ne mondja el önnek,jobb ha tőlem hallja. Mély sajnálatomat szeretném kifejezni a kisbabájuk miatt. Nagyon sajnálom,de a pici meghalt.-tárta fel újra a tényt az orvos,amitől nekem újra sírnom kellett.
-De mégis hogyan?-jelentek könnycseppek Kata arcán
-A baba szíve nem fejlődött ki rendesen,így leállt,nagyon sajnálom. Azt hiszem,most magukra hagyom önöket. Őszinte részvétem.-simította meg Kata kezét,majd elsétált.
Miután az orvos elment,Kata nagyon magába zuhant,bár érthető is. Annyira nehéz ez most így.
Az idő csak telt,és egyre többen jelentek meg a kórteremben. Kata szülei,anyukám,a srácok,Becca,Nici,mindenki aki számít. Nagyon jól esett,hogy ennyire törődnek velünk,viszont azért rossz volt,hogy ennek így kellett kiderülnie..hogy elveszítettem a kislányom.
Az éjjelt,és a maradék 4 napot amit Katának a kórházban kellett töltenie,végig benn töltöttem,egy percre sem mentem el Kata mellől. Mielőtt haza indultunk a kórházból Kata megállított egy percre.
-Harry..figyelj. Tudom,hogy most elveszítettünk egy babát,de én nem adom fel. Szeretnék veled lenni,és sok kicsit szülni. Szeretlek,és nem akarlak sosem elveszíteni. Úgy érzem,ez most kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Tudd,én örökké szeretni foglak,és nem hagylak elmenni.- mondta könnybe lábadt szemekkel,majd a monológja végén megcsókolt.
Felkaptam a cuccait,majd kézen fogva elsétáltunk a napsütésben....
Sziasztok.
Tudom,hogy a szünetre ígértem a részt,de már nem tudtam várni. Tudom azt is,hogy ez egy eléggé szomorú rész lett,amiért ne haragudjatok.
Ez még nem a befejezés,az majd a következő rész lesz. Remélem tetszett a rész,az egész blog történet,minden,és hogy várjátok majd a befejezést..és amellett majd velem tartotok a többi blogomban.
A befejezés 30 "tetszik " után jön. További szép napot.És mégegyszer elnézést a rész miatt :))
istenem de szomoru.. :( Amugy imadom a blogod.. Nagyon tetszik az egesz..!!
VálaszTörléssajnálom,ez most egy ilyen lett :( és azért örülök,hogy tetszik:)
Törlésúristen. Én sírtam. :( Szegény Harry és Kata. :( ajj..most nagyon szomorú lettem :( de nagyon jó rész lett...♥♥
VálaszTörléssajnálom,nem ezt akartam elérni. :( És nem akartam elrontani a kedved :( de azért örülök,hogy tetszik:))
Törlésnem rontottad el a kedvem...csak megkönnyeztem..de nagyon nagyon tetszik...várom a folytatást :) x
Törlés:3 örülök neki,hogy tetszett és igyekszem a folytatással :DD
TörlésMikor lesz kövi? :)
VálaszTörlésNagyon jó rész lett ez is, mint általában mindegyik! :)Olyan rossz lesz ha befogod fejezni. :(
hát,jövőhét hétvégére tervezem,de lehet,hogy fenn lesz hamarabb :)) és örülök hogy tetszett :))
TörlésSiess a következővel :(
VálaszTörléshejj, azt mondtad, 30 tetszik után jön a kövi rész... miért nem olvashatom el? jaa, mert nincs is fent. khm, kérlek,kérlek rakd már feeeeeeel :))
VálaszTörlésneked is csak annyit tudok mondani mit barbinak : hát,jövőhét hétvégére tervezem,de lehet,hogy fenn lesz hamarabb :)) és örülök hogy tetszett :))--> és bocsi ez miatt..csak érettségizem hétfőn,meg edzőtáborom van,így nincs időm. de igyekszem a befejező résszel,és mégegyszer bocsi
Törléssemmi baj, megértem. csak tudod tetszik nekünk a blog, és szeretnénk tovább olvasni. de mondom, megértem, szóval szerintem akkor írd meg, amikor akarod, és ne akkor, amikor mi mondjuk... vagyis, ahogy gondolod. :) hajrá, legyen tökéletes az az érettségi!
VálaszTörléselhiszem,meg hogy várjátok a folytatást.de ez lesz a befejező,itt már alapból jó az idegeket húzni :DD és tényleg,igyekszem. lehet hogy már szerdán felteszem a részt. :) és köszi,remélem igazad lesz az érettségivel kapcsolatban:D
Törlés