79.rész_Meglepő fordulat

Sziasztok. Meghoztam ma az újabb részt. Kérlek ne haragudjatok a rövid részekért. Igyekszem minél hosszabbakat írni,de csak ilyenre sikerül. Azért remélem,hogy a rövidrészekért kárpótlás,hogy ez ma már a második. Ma több mint 300an néztetek be,úgyhogy mondjuk azt,hogy ez egy ajándék rész. Igyekszem gyakrabban hozni a részeket,de sajnos most érettségizem majd németből,és sokat kell készülnöm.
Bocsi a sok dumáért.
Jó olvasást.Remélem tetszeni fog :)) xx

Február 20.

*Louis szemszöge*

Mióta haza jöttünk Brazíliából csak a veszekedés megy Nicivel. Nem értem mi történt. Annyira jól meg voltunk. Semmi problémánk nem volt, sehol sem. Még azt sem lehet mondani,hogy túlságosan aktív nemi életet éltünk volna,mert ez nem igaz. Minden rendben volt. Egészen mostanáig....

Egyik reggel telefoncsörgésre ébredtem. A csengőhangról egyből felismertem,hogy ez nem az enyém.
Megfordultam,és láttam,hogy Nici telefonja rezeg az éjjeliszekrényen,de Nici sehol.
Elkecmeregtem a telefonig,és rápillantottam a kijelzőre. Egy név villogott rajta..pontosabban ez : 'Brian <3' és jelezte,hogy üzenet érkezett tőle.
Nagyon meglepődtem. És szemét módjára megnyitottam az sms-t. Hiba volt. Meglepő sorok tárultak a szemem elé.
"Szia Édesem.Már nagyon hiányzol. Remélem minél hamarabb találkozunk. Szeretlek. Milliószor csókol. A te Brianed. (LLLL) "
Azt hittem eldobom a telefont. Szóval Nici ezért volt velem ilyen rideg.Ez nem lehet csak egy sima üzenet. De hogy juthattunk el idáig?? Nem értem...
Lassan,és döbbenten visszacsúsztattam a telefont az éjjeliszekrényre,majd kikászálódtam az ágyból.
Kimentem a fürdőbe,és ott Nicit is megtaláltam. Épp a kádban feküdt.
-Szia édesem.-mosolygott rám.
-Csá.-köszöntem ridegen
-Valami baj van?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Á..dehogy..Már hogy lenne..-forgattam szemeimet.
-Hallgatlak...-vonta fel szemöldökét.
Leültem a kád szélére,és lassan tagoltan,elkezdtem beszélni.
-Szóval...elmesélnéd ki az a Brian? És miért küld ilyen üzeneteket neked??- kérdeztem
-Nem tudom miről beszélsz..-sütötte le szemét
-Aha..akkor miért nem nézel a szemembe??-vontam kérdőre.
-Senki.Tényleg.-mondta
-Ahha..akkor miért ír olyat,hogy szeret..meg a te Brianed??-értetlenkedtem.
-Ahhjj...okés..-sóhajtott- már jó ideje kavarok vele..de nem értem magamat sem,hogy miért..csak..csak megtörtént..Az egyik koncerteteken ismertem meg. És találkozgattunk párszor..És én..szóval..hát..na..Én lefeküdtem vele..-vörösödött el.
-Aha..ha készen vagy..szedd a cuccod,és elmehetsz. Vége..ennyi..Nem kérek többet belőled. Hogy tehetetted ezt? Mióta tart ez? Ha?? Válaszolj.-emeltem meg kicsit a hangomat.
-2 hónapja..-suttogta Nici
-Te úristen. Hogy lehettem ilyen hülye..-fogtam a fejemet.-Takarodj a házamból. Nem érdekelsz..Tényleg vége..szánalmas ribanc.-rohantam ki a fürdőből,majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Lerohantam a nappaliba,és rögtön a telefonomért nyúltam.
Tárcsáztam Katát,aki szerencsére azonnal felvette.
-Szia bébibogyó. Mit szeretnél.-köszönt a telefonba vidáman.
-Figyelj.Most nem akarok beszélni. Fél óra múlva legyél a parkba.Fontos. Köszi.-mondtam majd ki is nyomtam a telefont.
Remélem,hogy ő bővebb információt tud nekem nyújtani erről az egész Brian ügyről.
Felmentem Liamhez,és kértem kölcsön tőle pár cuccot,mivel nem sok kedvem volt visszamenni a szobámba. Gyorsan felöltöztem,majd úton is voltam  a találkozóra....

*Nici szemszöge*

Nyugodtan üldögéltem a kádba,amikor Louis rontott be.
Számon kérte rajtam az egész Brianes ügyet..de vajon honnan tudta meg. Értetlenül néztem magam elé.
Próbáltam mindent letagadni.De már felesleges volt. Mindenről tudott.
Mikor kimondta,hogy vége,és ezentúl nem akar rólam hallani,záporként kezdek el hullani a könnyeim. Megértem.hogy kidobott. És nem is az fáj,hogy vége, hanem az hogy ezt mind miattam. Hogy lehettem ekkora barom?
Szerettem,ő is szeretett. Életem első barátja,aki nem csak azért volt velem,hogy megfektessen. Bármit megtett volna értem. És én egy idétlen hülye gyerek miatt eldobtam őt. Ahogy ő is mondta..szánalmas egy ribanc vagyok...

*Kata szemszöge*
Reggel Louis hívott,hogy szeretne velem találkozni. Épp Harrynél voltam. Bánatomra ott kellett hagynom szegényt,de megígértem neki,hogy igyekszem hamar végezni,és az első dolgom az lesz,hogy visszajövök hozzá.
Gyorsan felöltöztem,megmostam a fogam,és felkötöttem a hajam.
Adtam egy gyors búcsúcsókot Harrynek,és már ott sem voltam.
Útban a park felé,elgondolkodtam azon.hogy vajon mi lehet ennyire sürgős Louisnak.
Pár perc alatt ki is értem. Louis már ott várt rám.
Mikor odaértem,láttam hogy szemei tiszta vörösek. Valószínűleg sírt.Sőt biztosan.
-Szia. Mesélj mi a baj. Miért sírtál?-öleltem szorosan magamhoz.
-Szia.Köszönöm,hogy eljöttél. Niciről lenne szó...-válaszolt.
-Úristen. Mi történt vele? Jól van?? Mondd mááár.-nyaggattam.
-Ő jól van..Csak én nem...-sóhajtott.
-Mesélj édes.-öleltem meg újra. Majd megfogtam a kezét,és elhúztam az egyik padig,majd leültünk.
-Hát...2 hónapja találkozgat valami Brian nevű sráccal..te tudsz erről valamit??-szomorodott el a mesélés során.
-Nem..semmit..esküszöm. Úristen. Ez hülye. Hogy bírt téged megcsalni? Én még az életem árán sem tenném meg.-éreztem,hogy kezdek vörösödni.
-Én sem tudom..de ezt meg hogy érted? Mármint ezt az "életed árán" dolgot?-nézett rám kíváncsian.
-Hát..Én úgy vettem észre,hogy szeret téged. Annyira,mint én Liamet.És én sosem lettem volna képes őt megcsalni. Nem tudom mi ütött belé.De gondolom akkor most köztetek mindennek vége.-húztam a számat.
-Hm..de ő nem te..-sóhajtott.-És igen..vége.-sóhajtott újra
-És semmi esély rendbe hozni a dolgot??-kérdeztem
-Esélytelen. Nem bízom benne meg még egyszer. De kérhetnék valamit?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Persze,nyugodtan.-kacsintottam rá.
-Átmehetnék hozzátok egy picit? Amíg Nici nem megy el tőlünk.-mondta
-Persze,gyere csak. De akkor indulhatok?-mosolyogtam
-Igen.És köszönök mindent.-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.Közelebb húzott magához,és megölelt.
Ekkor vakuk villogására lettünk figyelmesek. Mikor a fényforrás felé néztünk,vagy 10 paparazzit láttunk meg magunktól nem messze.
-Louis..fussunk.-néztem rá kétségbe esetten,majd megragadtam a kezét,és Harryékig meg sem álltunk....