Harryvel Tenerifén

Sziasztok. Megígértem hogy 45ezer után hozok egy részt.

Hát itt lenne,igaz hogy kis késéssel,csak idáig gondolkodtam hogy mi legyen.

Az első ötletem az volt,hogy Kata terhes lesz és most már meg is születik a baba,de nem.

Tegnap hallottam egy reklámot, amiben az állt,hogy menjünk nyaralni Tenerifére.

Na már most..kicsit elkalandoztam,hogy milyen lenne ott lenni Harryvel.

És eléggé (szerintem) jó kis történet állt össze a fejemben,így azt fogom leírni.

A történetnek semmi köze Katához és Harryhez. 

A főszereplő csaj teljesen más lesz.

A neve Courtney Cox ,17 éves és egy iskolai versenyen nyerte ezt az utat,ahol találkozni fog Harryvel.

És ő Courtney:

És akkor a rész :

Három hét Tenerifén.

Alapjában véve hihetetlen.Sosem gondoltam volna hogy eljutok ide,főleg nem így.

Életemben nem voltam jó tanuló,de idén elhatároztam,hogy indulok egy biosz versenyen,nem számít mennyibe fog ez nekem kerülni.
Szinte minden éjszaka tanultam,reggelente fel sem tudtam kelni időben,állandóan késtem de megérte,mert megnyertem az országost.
Sokkolt,de egyben örültem is neki. Fura lesz egyedül 3 hétig Spanyolországban,de WHO CARES?
Boldogan sétáltam haza és alig vártam,hogy elújságoljam anyának mi történt.
Szinte betörtem az ajtót úgy robbantam be. Azonnal rohantam a konyhába, ahol természetesen anya már javában főzőcskézett.

-Anya,anya. El sem hiszed mi történt.-ugrándoztam örömömben
-Hát,ha nem mondod el nem is fogom.-mosolyodott el
-Ja,igen. Szóval megnyertem az országost.Tudod a biosz verseny. És jövő héten repülök Tenerifére.-vigyorogtam mint egy őrült
-Az igen.Gratulálok kincsem.-lépett oda hozzám és megölelt
- Uuu.Már annyira várom.-öleltem meg én is őt
-Menj fel és pakolj le. 10 perc és kaja.-engedett el,majd visszasétált  a konyhába

Nekem sem kellett több,azonnal felrohantam a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Tudni illik eléggé nagy twitter függő vagyok,szóval első utam oda vezetett és ki is pötyögtem a híreket. Annyira boldog voltam. Még mindig nem hiszem el.
Átöltöztem valami kényelmesebbe és visszamentem anyuhoz.
Ebéd közben még rengeteget beszéltünk és átbeszéltük az egész utazást és mindent ami a 'nyaralásommal' kapcsolatos.
Csak egyet sajnálok.Hogy anyáék nem jöhetnek velem.


*Az utazás napja*

Előző napomat végig pakolással töltöttem.Szinte alig volt ruhám amit itthon akartam volna hagyni. 3 hét hosszú idő.Vagy a fél szekrényemet bepakoltam,de nagy nehezen összejött a dolog.
Szerintem mondanom sem kell..szinte alig aludtam éjjel és a gépem hajnali 6kor indult.
Szóval 3kor keltem,mint egy hulla készülődtem,de nagy nehezen végeztem. Felébresztettem anyát,hogy vigyek ki a repülőtérre. Ő 5 perc alatt kész volt. Bepakoltuk a cuccaimat a kocsiba és már el is hagytuk drága házacskánkat.

Nagyon izgultam,akkor utaztam életemben először repülővel,szerintem érthető hogy volt bennem egy kis félsz.
A repülőtéren leadtuk a csomagjaim,s míg nem szólítottak beszálláshoz anyával beszélgettem egy picit. Bár egyikünk sem volt valami jó társaság. Hulla fáradtak voltunk.
-Hiányozni fogsz. De ígérem hogy ahányszor csak tudlak,hívlak majd.Oké?-néztem kómásan anyára
-Te is nekem.És rendben,de ígérd meg hogy vigyázol magadra.-mondta,és láttam hogy könnyezik.
-Anya.Ne sírj.Csak 3 hét és minden oké lesz.Ígérem.-öleltem szorosan magamhoz
Így állhatunk már egy ideje,mikor meghallottam,hogy a Tenerifébe tartó gép utasai megkezdhetik a beszállást.
Szomorúan,de mégis izgatottam megöleltem anyát még utoljára,majd elindultam a kapu felé.

Szinte az egész repülő utat végig aludtam. Jó érzés volt egy kicsit pihenni. És a repülés nem is volt olyan szörnyű,mint amilyennek elképzeltem.
Gyönyörű volt az ég. A felhők felett tényleg mindig kék és a felhők mintha vattacukorból lennének. Simán belevetném magam.Csak kár hogy nem tartana meg .

Már landolás közben is eszméletlen volt a táj ami elém tárult,de mikor leszálltam a gépről azt hittem ott maradok. A repülőtér is csodálatos volt. A magyarországihoz képest,egy igazi álom. Kisétáltam a kapun,hatalmas mosollyal az arcomon,mikor megláttam,hogy egy nő szintén hatalmas mosollyal az arcán,egy táblát tart a kezében,amin a nevem áll. Spanyol tudás híján odasétáltam hozzá és angolul kezdtem hozzá dumálni,de szerencsére értette mit mondtam.Egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Én leszek az idegenvezetőd. Most elviszlek a szállodába,utána pedig odamegyünk ahova akarsz. Szerintem érdemes lenne lemenned már most a partra,eszméletlen jó idő van. De ha nincs kedved odáig sétálni,a szállodának is van medencéje. -ecsetelte,de a mosoly végig az ajkán ékeskedett
-Köszönöm szépen a tájékoztatást. Azt hiszem először megnézném a szobám,de majd szólok ha valamire szükségem van.Mármint segítségre.-nevettem el a végét
-Akkor jöjjön csak utánam kisasszony.-indult el
-Szólítson csak Courtney-nak.-mosolyogtam rá,majd követtem.

A szálloda a belvárosban volt és amíg beértünk a repülőtérről,megcsodálhattam a várost. Eszméletlen volt. Soha életemben nem láttam még ilyet,szerintem még képen sem. Minden annyival másabb volt mint Magyarországon.
Csak bámultam az épületeket és még mindig nem tudtam elhinni hogy itt vagyok. Leírhatatlan volt,ami akkor lejátszódott bennem.
Mikor megérkeztünk a hotelhez,szinte azonnal kipattantam és körbe ugráltam a kocsit. Abban a pillanatban annyira nem érdekelt hogy valaki megláthat. Túl boldog voltam ahhoz,hogy foglalkoztasson.
Kiszállt a nőci is és kiszedtük a csomagjaimat a kocsiból.
-Egyébként.Sajnálom hogy ekkora bunkó vagyok.Megkérdezhetem a nevét?-mosolyodtam el
-Semmi baj. Megértem. Nem mindennap jár az ember ilyen helyre.Egyébként Maria vagyok.-mosolyodott el ő is
Felcuccoltunk a szobába,ami szintén gyönyörű volt. A tengerpartra néző ablakok voltak. Hatalmas ágy. Pezsgőfürdő,minibár minden amit akarsz.
Maria magamra hagyott a szobában,én pedig azonnal használatba vettem a fürdőt. Kellemes fél órát töltöttem el a kádban...*if u know what i mean*


*pár nappal később*

Épp a parton süttettem magam,amikor valaki kitakarta előlem a Napot.
-Mi lenne ha kimásznál a Napból?-szólaltam meg természetesen angolul
-És ha nem?-hallottam meg egy számomra ismerős hangot
-Kérlek. Mássz már ki. Feküdj le vagy menj arrébb nekem mindegy. Csak menj már...-nevettem fel
-Megfoghatom a feneked?-röhögött
-Nem..és kérlek mássz már....ki.- a végét már szinte suttogtam. Felnéztem és maga Harry Styles állt felettem.
-Meglepődtél mi?-röhögött még mindig
-Egy csöppet.-felültem- De tényleg..másszál már ki a Napból.-nevettem fel
-Na jó.Legyen.-adta meg magát ,majd lehuppant mellém
- Kösz.-mosolyogtam,majd visszadőltem törölközőmre
-Egyébként.Harry Styles vagyok.Bár szerintem ezt már tudtad.-nyújtotta felém kezét
-Milyen kis magabiztos vagy. Egyébként Courtney Cox.-fogtam vele kezet.
Én ne tudnám ki vagy.Ezer éve várok erre a pillanatra.-ujjongtam magamban
-Anyukám is Cox.Nem vagyunk mi rokonok?-mosolygott rám
-Nem hiszem,de jó próbálkozás.-motyogtam
-Egyébként mi járatban erre felé?-faggatózott
-Nyertem a suliban egy utat és itt vagyok.-tártam szét karjaim
-Ohh.Szóval stréberek vagyunk.-kuncogott
-Nem..csak céltudatosak,és szerencsések.-mosolyodtam el büszkén
-Nem jössz úszni?-felállt és felém nyújtotta kezét
-Nem kösz..inkább napozom.
-Kérlek.Én vagyok Harry Styles,ne utasíts vissza.-vigyorgott
-Najó legyen.-megfogtam a kezét,ő pedig felhúzott,de nem engedte el a kezem.
Mikor beértünk a vízbe reflexszerűen lökött rajtam egyet, de megszívta de magammal rántottam,ami miatt rám esett.
-Nehéz vagy.-nyöszörögtem alatta
-De élvezed a helyzetet nem?-nevetett és megtámaszkodott mellettem
-Nem..mert tényleg nehéz vagy.-próbáltam letolni magamról,de nem igazán sikerült.
Érintésem hatására tiszta libabőr lett és éreztem hogy szíve vagy 200al ver. Csak bámultam zöld szemeibe,annyira gyönyörű volt.
Észrevettem,hogy ajkai közelednek enyéimhez,de annyira lekötött szemeinek csillogása,hogy nem tudtam reagálni,hagytam magam.
Ajkai lassan,de ütemesen mozogtak,szinkronban enyéimmel. Eszméletlen érzés volt,pedig ez még csak egy csók.
Akaratlanul is elvigyorodtam.
-Tetszett?-suttogott ajkaimba
-Leszállnál rólam végre.-vigyorodtam el pimaszul
-Először válaszolj,utána bármit megteszek amit kérsz.-puszilta meg a nyakam
-Igen tetszett.De itt mindenki lát minket. Rossz fényt vetek a hírnevedre.-nevettem fel
-Az engem nem érdekel.-leszállt rólam,majd felhúzott és beljebb mentünk a vízben.Vagyis beljebb vitt.-Tetszel nekem,tudom hogy hülye szöveg,meg nem is ismerlek,az első rálátásom pedig a fenekedre volt,de mikor megláttam az arcod beléd estem.-kicsit el is vörösödött mondandója közben
-Figyelj Harry. Aranyos vagy,meg minden,és jól esett amit mondtál.De ez nem működne. Nem azt mondom,hogy nem tetszel,mert az hülyeség lenne,de én Magyarországon lakom,te pedig Angliában,amellett még turnéztok is. Én 3hétig vagyok itt,ha te addig maradsz,ez 3 hétig működne,de utána reménytelen. Túl messze vagy.-sóhajtottam fel mondandóm végén
-Megoldjuk.Egyébként,hol van Magyarország?
-Ez az egyetlen mondat amit nem akartam hallani soha egyikőtök szájából sem. De majd megmutatom a szállodában..Egyébként te hol szálltál meg?-néztem rá kíváncsian
- A Hotel Bahia Flamingoban.
-Az vicces,mert én is. Mikor jöttél?
-Ma.Szóval megeshet hogy azért nem láttál eddig.-kezeit a derekamra csúsztatta
-Értem. Amúgy elvileg úszni jöttünk be,gyere.-kimásztam karjai közül és úszni kezdtem
Ő csak mosolyogva állt és figyelt,majd nem sokkal később utánam jött.
Elkapta a derekam,megfordított,majd fölém úszott és megcsókolt.
-Csodálatos vagy.-suttogta ajkaimba
-Ne túlozz.-éreztem ahogy elvörösödöm
-Nem túlzom.De mi lenne ha most felmennénk a szobámba és megbeszélnénk mi legyen velünk?-tette fel az ajánlatot
Én csak lopva bólintottam egyet aztán kiúsztam a partra és ott megvártam Harryt.
Összepakoltuk a cuccainkat és Harry szobájába vettük az irányt.
-Ülj csak le.-mutatott egy székre.
Leültem ő pedig velem szemben foglalt helyet.

-Figyelj. Én szeretném ha a barátnőm lennél.Tudom hogy ez fura,mert tényleg nem ismerjük egymást,de beléd estem.Esküszöm.És ez a 3hét igazán közel hozhatna minket egymáshoz. Kérlek.Próbáljuk meg. Ha működni fog,majd találunk valami megoldást.De ne legyen ennyivel vége.-simította meg a combomat
Kirázott a hideg,de egyben jó érzés is volt.
-Nem is tudom. Nem vagyok a távkapcsolatok híve.És még csak 17 vagyok.Nem tudom anyám mit szólna,ha egy rocksztár barátom lenne.-húztam a számat
-Csak próbáljuk meg.Nem kérek semmit mást.Csak egy esélyt.Kérlek.-most már arcomat simította meg,amire én teljesen elvörösödtem,de rábólintottam ajánlatára. Hülye is lettem volna nemet mondani.
-Köszönöm.-másik kezét is arcomra simította majd megcsókolt.
Ez szenvedélyesebb volt mint az előzők.  De élvezetesebb is.

Az elkövetkezendő napokat végig Harryvel töltöttem,szükségem sem volt Maria segítségére.
Nagyon jól éreztem magam.
Nem egy alkalom volt,hogy éjjel a tengerparton kéz a kézben sétálgattunk,vagy gyertyafényes vacsorákat csinált. Eszméletlen volt.
Ha eddig nem voltam belé szerelmes,akkor most már biztosra állítom hogy az vagyok.Teljesen elkábított.
Egyik éjjel,miután sétálásból hazatértünk Harry meglepően fura volt.
Mikor bementünk a szobába szenvedélyesen csókolni kezdett,majd ledöntött az ágyra. Nem tagadom,kicsit megijedtem.
Keze lassan a pólóm alá csúszott és az oldalamat kezdte simogatni. Később egy egyszerű mozdulattal tépte le rólam pólómat.
-Harry..ezt ne..-suttogtam
-Bocsánat,nem akartam túl nyomulni.-mászott le rólam
-Nem erről van szó.Csak...én még..szűz vagyok..-elvörösödtem
-Ohh. Ne félj. Vigyázok rád.-kuncogott-De ha nem akarod,nem tesszük meg.-nyomott egy puszit a homlokomra
-Nem erről van szó.Csak..kicsit félek.-suttogtam
- Óvatos leszek ígérem.De akkor most mi legyen?-nézett rám tanácstalanul
-Csináld.De óvatosan kérlek..-motyogtam
Több sem kellett neki,azonnal megszabadított maradék ruhámtól és apró csókokkal látta el testem. Közben én is sikeresen levetkőztettem őt és eljött a NAAAGY pillanat.
Az elején még picit fájt,de aztán kezdtem megszokni és egyre jobban élveztem a dolgot.
Szerintem mondanom sem kell,ezek után milyen felejthetetlen éjszakában volt részem.

De sajnos a 3 hét iszonyatosan hamar eltelt és elérkezett a hazautazás időpontja. Szomorúan pakoltam össze,de szerencsére Harry kikísért a reptérre,ő még maradt pár napot.
-Hiányozni fogsz.-öleltem szorosan magamhoz és mellkasába fúrtam fejem
-Te is nekem,de nem sokára úgy is találkozunk. Ha ezen múlik,majd én elutazom hozzád.Na mit szólsz?-nyomott egy puszit a homlokomra
-Az jó lenne. De ha lehet minél hamarabb.-nevettem fel szomorúan
-Hidd el,nem ez volt az utolsó alkalom,hogy láttál.Hisz szeretlek.Nem hagylak menni ilyen  egyszerűen.-simogatta a hátam
-Várj..Mit mondtál??-néztem rá döbbenten
-Hogy nem hagylak menni ilyen egyszerűen.
-Nem..előtte..
-Ja..hogy szeretlek.És tényleg így gondolom.-mosolyodott el
-Én is szeretlek Harry.-túrtam a hajába és megcsókoltam

De sajnos ennek az örömteli pillanatnak is hamar vége szakadt,mert fel kellett szállnom a gépre. Még egy utolsó forró csókot lehelt az ajkaimra,én pedig mosolyogva besétáltam a kapun.
Mivel az elmúlt 3 hétben nem figyeltem a híreket,így kíváncsi leszek mi fogad majd otthon.Milyen pletykák keringenek rólam.

Imádtam ezt a három hetet.Életem legjobb 3 hete volt. De szerencsére nem akkor láttam utoljára Harryt. Igaz,hogy csak 1 hónap múlva,de felkeresett,és közölte velem,hogy felvételt nyertem Anglia egyik legmenőbb egyetemére,szóval menjek vele,egy hatalmas lehetőség számomra és ezt szerencsére anyám is belátta.Pár héttel később kiköltöztem Angliába és összeköltöztem Harryvel.
Azóta rengeteg dolog történt velünk. Én 21 éves vagyok és boldogan jelentem ki,hogy én vagyok Mrs.Styles és büszke felesége vagyok Harrynek.
Gyerekünk még nincs,de egyszer majd eljön a kis Darcy ideje is :')

Hát ennyi lett volna a LoveStorym. Remélem tetszett.Lehet hogy kicsit össze-vissza (sőt tuti) de jobban nem ment.:)) Sajnálom ha csalódást okoztam valakinek :')
Kommenteket és Likeokat szívesen fogadok:)))
puszi xx

És akkor egy kis zene is hozzá :DD

Do the Final

Sziasztok.

Meghoztam a következő,egyben az utolsó részt is. Remélem tetszeni fog,és nem okozok csalódást. Mind emellett az is remélem,hogy tetszett a blog  "történelme" is :D

Én nagyon élveztem ezt csinálni,bár néha voltak alkotói válságok,és néhány kommentár nem esett egészen jól,de emellett nagyon tetszett az egész.

Remélem a többi blogomon is velem tartotok majd (azt egy másik bejegyzésben kiteszem) és hogy tetszeni fog a befejezés. Köszönöm a félév alatt a több mint 40ezer olvasót,és remélem, mire a másik 3 blognak vége lesz,azokkal is eljutok idáig. Köszönök mindent :)

Puszi xx

x AZ ESKÜVŐ x

Csak álltam Beccaval a tükör előtt és csodáltam a ruhámat. Nem tudtam elhinni,hogy férjhez megyek, és a férjem nem más..mint Harry. Ez 18 éves fejjel elég bizarrnak tűnt,de szerencsémre a barátaim,és a családom támogattak mindenben.

Még utoljára végig simítottam a ruhámon,és Beccaval az oldalamon lesétáltam a földszintre. Az esküvő a srácok házának kertjében volt megtartva,így nem kellett messzire sétálnom. Minden olyan csodálatos volt. A kert végében volt felállítva az oltár,és odáig egy csodálatos "folyosó" vezetett virágokkal és szalagokkal díszítve. Még mindig nem tudom elhinni,hogy ez az én esküvőm volt.

Belekaroltam apukámba,aki még egy utolsó puszit adott egy " az én kislányom végre felnőtt" kíséretében,és elindultunk az oltárhoz. Annyira furcsa érzés volt,ahogy mindenki engem nézett, de boldog voltam. Egy könnycsepp még ki is csordult.

Mikor megláttam Harry örömtől csillogó szemeit,és azt a mosolyt az arcán,amikor rám nézett,szívem szerint odarohantam volna hozzá,de az mégis hogy nézett volna ki?

Lassan,kis léptekkel ugyan.de végre odaértünk Harryhez,és óriási mosollyal,odaléptem hozzá.

Eltátogott nekem egy "szeretlek"et,én pedig elérzékenyültem,nem értettem magam. Harry megemelte az állam,letörölte könnyeim,majd a papra néztünk és szinte egyszerre bólintottunk hogy kezdheti.

A ceremónia teljesen zökkenőmentesen zajlott,egészen addig amíg a " és akinek van valami ellenvetése az ellen,hogy e két személyt összeadjam,szóljon most,vagy hallgasson örökre", mert akkor Liam felállt és odasétált hozzám.

"Úristen ebből mekkora balhé lesz" .gondoltam .

-Kata. Csak annyit szeretnék hogy tudd,mindig is szerettelek,csak hülye voltam,hogy ezt nem érzékeltettem veled. Sajnálom. Sok boldogságot.-nézett rám meggyötörten

-Liam.Köszönöm hogy elmondtad.És sajnálom,hogy ennek így kellett kiderülni. De köszönöm.-és ekkor nem bírtam tovább. A nyakába ugrottam és megöleltem.  Lassan elváltunk egymástól,és visszafordultam Harryhez.

-Sajnálom,folytathatjuk.-mosolyodtam el

-Húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűt.- mondta a pap,és Harry abban a pillanatban meg is fogta a kezem,és felhúzta a gyűrűt.Valami fura érzés járta át a testem,de nem tudtam mi az. Felhúztam én is Harry ujjára a gyűrűt és mosolyogva a papra néztünk.

-Házastársakká nyílvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt.-nézett Harryre ,aki azonnal elkapta a derekam és olyan szenvedélyesen csókolt,mint eddig soha. Nem bírtam ki,hogy ne túrjak a hajába.

Körülöttünk mindenki fütyült és tapsolt,de ajkaim csak úgy falták Harryéit. Lassan elváltunk egymástól,és Harry nyakába ugrottam.

-Szeretlek Harry.- szorosan öleltem magamhoz,ő pedig felemelt és megpörgetett a levegőben

-Köszönöm,hogy vagy nekem.-nevetett

-Umm...Bocsi,hogy zavarok,de indulni kéne a vacsorára.-sétált oda hozzánk Niall

-Ó Niall..te is mindig csak a hasadra tudsz gondolni.-lépkedtem oda hozzá és megöleltem,amire ő csak mosolygott-De akkor induljunk.-fogtam meg Harry kezét,és elkezdtem magam után húzni.

Besétáltunk a házba,ahol az egész nappali ki volt pakolva. Rengetek kaja volt. Niall örömére.

Igazából ez nem egy hagyományos esküvő volt,csak ilyen szűkebb körben rendezett. A családom volt ott,Harryé a srácok és barátnőik. Iszonyatosan jól éreztem magam.

Rettentő sokat táncoltunk,és a lábam iszonyatosan fájt a magassarkúmban. A végén már cipő nélkül táncoltam.

- Mi lenne,ha most lelépnénk?- suttogta a fülembe Harry,aki már nem volt teljesen józan.

-Hova szeretnél menni? -kuncogtam

- Mondjuukk...fel a szobámba.- markolt bele a seggembe és összekulcsolta ujjainkat

Beleegyezően bólintottam és elindultunk az emeletre.

-Harry...és ha rajta kapnak? - torpantam meg.- És..nem is hagyhatnánk őket egyedül. Mi vagyunk a házigazdák .- mondtam,és elindultam vissza a nappaliba. De ekkor Harry megragadott hátulról,és felemelt.

-Sajnálom,de most egyedül maradnak.- a nyakamba csókolt és bevitt a szobájába.

Nemes egyszerűséggel lehúzta a a ruhám zipzárját,ami azonnal leesett rólam,így már csak egy bugyi takart engem. 

Szépen lassan én is lehúztam Hazza sliccét,ő pedig,míg én az ingével babráltam, kilépett a nadrágból. Mikor már az ing is hiányzott róla,lelökött az ágyra és szenvedélyesen csókolni kezdett.

Testemet végig apró csókokkal jutalmazta,amik engem teljesen beindítottak. Nem bírtam magammal éreztem,hogy kívánom őt,és ő is engem.

Ajkaimat az övéire tapasztottam és vadul csókolni kezdtem. Végül megszabadított bugyitól is,és eljött aminek jönnie kellett.

Ebben a pillanatban örültem neki,hogy lent óriási hangerőn bömbölt a zene, mert az élvezettől minden egyes "tolásnál" akkorát sikítottam mint még soha.

-Ennyire élvezed? - zihált a nyakamba Harry

-Ennyire jó vagy.- csókoltam meg

A végső élvezetre nem kellett sokat várni,pár perc múlva mind a ketten a csúcsra jutottunk és Harry levegő után kapkodva dőlt rám.

-Szeretlek Harry.-túrtam a hajába

-Én is drágám. Örökre.- nyakamba csókolt amitől teljesen kirázott a hideg.

Kis idő múlva lemászott rólam,majd feljebb csúsztunk az ágyon,és bebújtunk a takaró alá.

Fejemet Harry mellkasára tettem,és ujjainkat összekulcsoltam,úgy raktam Harry hasára a kezem.

Harry átölelt,majd nyomott egy puszit a hajamra.

Azt hiszem, ez volt életem egyik legszebb napja. Végre azzal vagyok akt szeretek,és sosem veszíthetem el. Ez,hogy most összeházasodtunk,nekem nagyon sokat jelentett. Végre úgy érzem,hogy vagyok valaki.

És az esküvő megkoronázása volt a legszebb. 

SOSEM FOGOM MEGBÁNNI AZT A NAPOT, AMIKOR A SRÁCOKBA ÜTKÖZTEM....

U.i.: véleményezés és "tetszikelés" ehhez a részhez is jöhet :)

heellookkaa

Sziasztok.

Következő bejegyzést hoztam. :)

Először is. Remélem hogy tetszett az egész blog és hogy még nagyon sok látogatóm lesz :)

Másodszor.:Ha összehozzátok a 41 ezer látogatót,felteszem a befejező epizódot.

Harmadszor pedig.

Itt van a másik 3 blogom címe,amiket majd elkezdek folytatni,és szeretném ha ott is velem tartanátok.

Az első az egy Nouisos (nem bromance :D) . Most azon fogok legfőképp dolgozni: louiswtom.blogspot.com

A második az egy Zialles (és ez sem Bromance :D) : leonasiguetussuenos.blogspot.com

És a harmadik,egyben utolsó a : balazsdanieldaniella.blogspot.com ami Zaynes.

Remélem tetszeni fognak ezek is,és tényleg követtek majd ott is. Várom majd a visszajelzéseket.

Köszönök mindent.

88-89.rész_Broken Hearted

*3hónap múlva*

Kata szemszöge

Az éjjel arra ébredtem,hogy nagyon görcsöl a hasam és egyre erősödik. Valami leírhatatlan fájdalom volt,amit akkor éreztem,nem tudtam eldönteni mi történik.

Azonnal telefonomért nyúltam,és tárcsáztam Harryt. Vagy milliószor kicsöngött,de felvennie nem sikerült. Végül a 80.próbálkozásomra nagy nyűgösen felvette.

-Hallo. Tessék?

-Harry..Kata vagyok.

- Baj van? Hajnali négy van.-suttogta a telefonba.

-Hát..azt hiszem.Nagyon fáj a hasam,és nem tudom mit csináljak,ezért inkább felhívtalak..lehet hogy túlreagálom.-kezdtem könnyezni

-Micsoda? Azonnal ott vagyok.-mondta,majd letette

Kétségbeesetten lementem a nappaliba,és ott vártam Harryre...

*Harry szemszöge*

Az éjszaka közepén arra keltem,hogy csörög a telefonom. Kata volt az,és közölte,hogy valami gáz van. Valamilyen érzés az sugalta,hogy a babával valami. Amint leraktam a telefont,felkaptam egy nadrágot és hívtam a mentőket.

Alig bírtam lenyugodni,teljes sebességgel vezettem Kataékig. Mire odaértem,már a mentősök is ott voltak. Kata pedig éretlenül nézett rám.

-Kicsim. Félek. Féltem a babát. Hidd el.Jobb ha bevisznek,és kiderül,hogy minden rendben,mintha itthon ülünk és nem teszünk semmit.-fogtam kezeim közé arcát

Ő csak bólintott egyet megértően,majd felsétált az irataiért,és utunkat vettük a kórházig.

Mikor beértünk és Kata elmondta a panaszait,az orvos rögtön a műtőbe vitette őt..ez már nem jó jel...

Még elkísérhettem Katát a műtő bejáratáig,de utána már kinn kellett várakoznom. Idegességemben fel-alá sétálgattam.Nem tudtam magammal mit kezdeni.

Nagyon rossz érzésem volt.Éreztem,hogy én ma..valami fontosat fogok elveszíteni. Már vagy egy órája várakozhattam kint,amikor megjelent az orvos. Rögtön odamentem hozzá.

-Doktor úr. Minden rendben?-néztem rá aggódva

-Hát nem egészen..Komplikációk léptek fel...-sóhajtotta

-És ez mit jelent pontosan?-kérdeztem kicsit ingerültebben

-Kérem uram.Nyugodjon meg. De mielőtt elmondanám mi történt,szerintem üljön le.-mutatott a mellettünk álló székekre

Kérése szerint tettem,majd helyet foglaltam,és az orvos is leült mellém.

-Harry.Ha hívhatom így. Nagyon rossz hírt kell közölnöm. Az ön gyermeke...meghalt.-közölte nemes egyszerűséggel,de nagy együttérzés hallatszott ki a hangjából

-Doktor úr,ez nem vicces. Most komolyan. Mi a baj?-kérdeztem,hisz nem bírtam elhinni szavait

-Örülnék,ha ez csak egy vicc lenne,de sajnos nem. Az ön gyermeke..eltávozott.-tette kezeit a vállamra

-Nem..ez nem lehet igaz.-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe.-És..azt azért megtudja mondani,hogy milyen nemű lett volna?-kérdeztem már sírva

-Természetesen. Kislány.-válaszolt

-Az én kis hercegnőm.-kezdtem egyre  jobban sírni.-És..Kata tudja már?-kérdeztem elcsukló hangon

-Nem.Ő még altatásban van. De szeretnénk kérni,hogy mikor felébred,még ne mondja el neki.-nézett rám az orvos.

-Rendben. Köszönöm Dr...?-köszöntem volna meg,de nem tudtam a nevét

-Dr Sullivan.-válaszolt

-Szóval köszönöm Dr. Sullivan. És mikor láthatom Katát?-érdeklődtem

-Nemsokára kihozzák a műtőből,utána rögtön be is mehet majd a szobába.-mosolyodott el,majd kezet rázott velem,és elment.

Teljesen össze voltam törve,nem értettem miért ilyen velem az élet. Végre boldog voltam,meg volt mindenem..erre..elveszítem a kislányom..egy kislány..akire mindig is vágytam..az én kis Darcym.

Ezek a gondolatok keringtek a fejemben,amikor megláttam,hogy Zayn sétál be az ajtón.

-Te meg mit keresel itt?-néztem rá,bár alig láttam a könnyeimtől

-Hallottam,hogy Kata benn van.Ennyire nagy a baj?-ült le mellém,majd átkarolt.

- Meghalt,érted?Meghalt..-bújtam sírva Zaynhez,mint egy kisgyerek. Ebben a pillanatban nem érdekelt hogyan viselkedem.

-Kicsoda? Mi ?-döbbent le Zayn

-A kisbaba. Meghalt.-zokogtam

-Uramatyám...sajnálom.-ölelt meg szorosan,és elkezdte simogatni a hátamat.-Kata tudja már??-Sóhajtott

-Még nem,és az orvos megkért,hogy még ne is mondjam el neki.-válaszoltam,és ebben a pillanatban kitolták Katat a műtőből. Még mindig aludt. Arca tiszta sápadt volt,de még így is gyönyörű.

Zaynnel szinte egyszerre álltunk fel,és követtük a műtőst,aki Katát tolta az ágyon.  Betolta egy szobába,mi pedig előtte vártuk,hogy bemehessünk.

Megjelent az orvos,pár percet időzött benn Katánál,majd jelzett,hogy bemehetünk.

Remegő lábakkal,de elindultam, Zayn pedig csendesen lépkedett mellettem.

-Minden rendben lesz.-suttogta,amikor Kata ágya mellé értünk

Ahogy ott feküdt,olyan kis törékenynek látszott,hisz az is. És én nem tudtam őt megvédeni,nem tudtam megvédeni a kislányunkat. Nem vagyok elég. Ő jobban érdemel,olyat aki képes őt megvédeni,akár mi is lesz.

Leültem Kata mellé az ágyra, és végig simítottam az arcán,amire elkezdett mocorogni. De nem ébredt fel.

Ahogy figyeltem őt, szemeim egyre jobban könnybe lábadtak,és újra eluralkodott rajtam a sírás. Könnyeim csak úgy folytak,és éreztem,hogy Zayn újra mellettem van és megölel.

-Köszönöm Haver.-töröltem meg az arcom,majd köszönetképpen Zaynre mosolyogtam.

-Harry,te miért sírsz ?-hallottam Kata hangját a hátam mögül

-Semmi..csak megijesztettél.- próbáltam hazudni

-De jól vagyok. Nyugi.-suttogta,majd megfogta a kezem

-Akkor jó.-nyomtam puszit a homlokára

-De amúgy...hol vagyok? És mi történt?-kérdezősködött

-Kórházban,de..nem mondhatok semmit.-hajtottam le fejemet.

-Harry. Ne szívass. Kérlek mondd el..Harry..-mondta már magasabb hangon

-De nem lehet.Majd az orvos..-suttogtam meggyötörten

-Harry..megijesztesz..és miért fáj a hasam??-kérdezte,majd lehúzta magáról a takarót,és a hasára pillantott.-Harry..miért van bekötve? És mi van a babával? Ugye jól van? Hallod..Harry..-kérdezősködött,és láttam rajta,hogy éppen kitörni készül

-Kata,nyugi. Majd az orvos elmondja.-szólalt meg már Zayn is

-De Zayn..megijesztetek.Ugye a babával van baj? Egészséges marad?-pislogott ránk Kata

-Nem mondhatok semmit...-válaszolta Zayn is

És ebben a pillanatban Katából előtört a sírás,csapkodott,vergődött,mint aki épp megőrülni készül.

-A kisbabám.-fogta meg a hasát és zokogni kezdett

-Zayn..Azonnal menj el Dr.Sullivanért.-utasítottam, ő pedig rögtön el is ment.

Átöleltem Katát,próbáltam csitítgatni,de nem sok sikerrel. 

Pár perc múlva megérkezett az orvos,és valami nyugtató félét adott be Katának,amitől egy kicsit lenyugodott,de azért magánál volt. És itt jött el az igazság pillanata.

-Hölgyem..megkértem a barátját,hogy ne mondja el önnek,jobb ha tőlem hallja. Mély sajnálatomat szeretném kifejezni a kisbabájuk miatt. Nagyon sajnálom,de a pici meghalt.-tárta fel újra a tényt az orvos,amitől nekem újra sírnom kellett.

-De mégis hogyan?-jelentek könnycseppek Kata arcán

-A baba szíve nem fejlődött ki rendesen,így leállt,nagyon sajnálom. Azt hiszem,most magukra hagyom önöket. Őszinte részvétem.-simította meg Kata kezét,majd elsétált.

Miután az orvos elment,Kata nagyon magába zuhant,bár érthető is. Annyira nehéz ez most így.

Az idő csak telt,és egyre többen jelentek meg a kórteremben. Kata szülei,anyukám,a srácok,Becca,Nici,mindenki aki számít. Nagyon jól esett,hogy ennyire törődnek velünk,viszont azért rossz volt,hogy ennek így kellett kiderülnie..hogy elveszítettem a kislányom.

Az éjjelt,és a maradék 4 napot amit Katának a kórházban kellett töltenie,végig benn töltöttem,egy percre sem mentem el Kata mellől. Mielőtt haza indultunk a kórházból Kata megállított egy percre.

-Harry..figyelj. Tudom,hogy most elveszítettünk egy babát,de én nem adom fel. Szeretnék veled lenni,és sok kicsit szülni. Szeretlek,és nem akarlak sosem elveszíteni. Úgy érzem,ez most kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. Tudd,én örökké szeretni foglak,és nem hagylak elmenni.- mondta könnybe lábadt szemekkel,majd a monológja végén megcsókolt.

Felkaptam a cuccait,majd kézen fogva elsétáltunk a napsütésben....

Sziasztok.

Tudom,hogy a szünetre ígértem a részt,de már nem tudtam várni. Tudom azt is,hogy ez egy eléggé szomorú rész lett,amiért ne haragudjatok.

Ez még nem a befejezés,az majd a következő rész lesz. Remélem tetszett a rész,az egész blog történet,minden,és hogy várjátok majd a befejezést..és amellett majd velem tartotok a többi blogomban.

A befejezés 30 "tetszik " után jön. További szép napot.És mégegyszer elnézést a rész miatt :))

Közlemény

Sziasztok.
Most nem részt hoztam. Tudom,hogy megígértem,hogy 10 komment,és hozom a folytatást,de még nincs meg teljesen a sztori,szóval ez most elmarad. De jövő héten ígérem pótlom a részt. Dupla résszel :)

Az előző részben akadtak félreértések. Véletlenül Annenek neveztem Harry anyját. De a félreértés elkerülése végett elmondom,hogy Harry igazi anyja..vagyis h aki nem a törimben szerepel , Anne..csak még a sztori elején véletlenül Claire-nek neveztem,és későn esett le,így maradt Claire..de néha sajnos elírom,és Anne lesz belőle..ezúttal nem sikerült kijavítanom.

Ne haragudjatok.

Mindent összevetve,köszönöm, a több mint 10 kommentet,és remélem,hogy tényleg tetszett. A folytatással remélem nem okozok majd csalódást. Addig olvasgassátok a blogot előről,vagy nem tudom :DD

Köszönöm megértéseteket..:)

Puszi xx

87.rész_Nem értem meg soha

Sziasztok. Igaz.hogy az előző részhez még nem érkezett meg a 10 komment,de mivel összejött a 29ezres látogatottság,ezért gondoltam megleplek titeket egy újabb résszel. Jó olvasást hozzá. A terjedelem miatt pedig ne haragudjatok. xx

Az út részemről nagyon csendesen telt. Végig a gondolataimba merülve ültem,és a felsőmet piszkáltam. Hallottam,hogy Harry motyog nekem valamit,de nem nagyon figyeltem rá,ezért egy 'aha'"nál többet nem mondtam neki. Valahogy nem tudtam eldönteni,hogy Claire-ben milyen érzések kavarogtam mikor megtudta a dolgot,de azt éreztem,hogy legbelül,nagyon ellenzi az egész dolgot amit Harryvel teszünk.

Gondolataimból a vezető felöli ajtó csapódása zökkentett ki,tehát megérkeztünk.

Ügyetlenül kikászálódtam a kocsiból,majd felbotorkáltam a lépcsőn. Harry a lépcső tetején várt engem,mikor odaértem,szorosan magához ölelt.

-Mi a baj? Egész úton meg sem szólaltál.És nem is figyeltél. Hé..aggódom érted.-simított végig arcomon

-Semmi baj. Csak gondolkodom.Ennyi.-erőltettem egy mosolyt az arcomra,majd nyomtam egy puszit Harry arcára.

-Biztos? Megijesztesz.-nézett rám aggódva

-Igen biztos. Menjünk be.-fogtam meg a kezét,majd magam után húztam

Mikor beléptünk a házba,teljes csend fogadott,ami elég érdekes volt. Sosem volt még olyan,hogy ne zengjen a ház. 

Benéztünk a nappaliba...senki-sehol. Majd kimentünk a konyhába,ahol találtunk egy lapot miszerint :" Elmentünk kajálni.Ne féljetek,titeket sem felejtettünk el,majd hozunk valamit. Legyetek jók.-Niall"

-Aranyosak,hogy gondolnak ránk,és nem is Niall lenne,ha nem kajáról ír.-mosolyodtam el

-Hát nem.-kuncogott.-de ez azt jelenti,hogy csak a mienk a ház.Mit szeretnél csinálni?-mosolyodott el Harry.

-Tv-zünk.Máshoz nincs kedvem.-sóhajtottam

-Rendben.-nézett rám szomorkásan,majd egyik karjával átölelte a nyakam és adott egy puszit a homlokomra.

Becammogtunk a nappaliba,Harry lehuppant a kanapéra,én pedig mellé. Fejemet az ölébe tettem,és egy picit hozzá bújtam.

-Szeretlek.-suttogta

-Én is téged,de nagyon.-mondtam én is

A tv csak ment mellettünk,de én nem igazán tudtam rá figyelni. Újra csak arra tudtam gondolni,hogy Anne mit érezhet.

Elhiszem,hogy furcsa neki,hisz Harry még csak 19 éves és elég fiatal még az apasághoz,de sajnos nem tudok mit tenni.

Nagyon szeretem Harryt,és szeretném leélni vele a hátralevő remélhetőleg sok-sok évemet.

Viszont én nem értem meg soha,hogy sodorhatta utamba őt a sors. Harry már a kezdetektől mellettem volt,és segített nekem,és sosem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. Nagyon szeretem,és nem értem hogy voltam képes anno dobni őt Liamért. Oké,hogy Liam volt az első szerelmem,de ez mégsem mentség. 

Idióta voltam,de a mai naptól kezdve megfogadom,hogy sohatöbbet nem hallgatok az agyamra. Megyek arra,amerre a szívem vezet.És ez most perpillanat a Harry melletti utat mutatja. Remélem többé nem fogok hibázni....

Ennyi lett volna a 87.rész. Zűrösen közeledik a befejezés. Lehet,hogy ez a rész nem nyeri el tetszéseteket,ezért ne haragudjatok,de így a vége felé,már nem tudok mit kitalálni.De kiakarom húzni a sztorit,mert nem akarok hirtelen,eseménymentes befejezést. Remélem elnézitek nekem.

A következő rész 10 komment után jön,mostmár tényleg. Szóvak remélem most összejön. Hajrá :))

86.rész_Claire

*Kata szemszöge*

Az út Claire-ékhez csöndben telt. Nagyon féltem,hogy mit fog reagálni. Nem biztos hogy ő is olyan jól fogadja mint az én szüleim. Igazából nem értem,hogy a szüleimnek miért nincsen ellenére,hisz csak 18 éves vagyok...de ők tudják.

Mikor odaértünk félve szálltam ki a kocsiból. Nem tudtam mi vár bent rám. Mármint,hogy Claire elfogadja,és velünk együtt örül,vagy balhé lesz.

Harry észrevette,hogy nincs valami rendbe,Mikor mellém ért,magához húzott és megölelt.

-Nyugi.Nem lesz gáz. Anyám megérti majd.-nyomott egy puszit a hajamra

-És ha nem? Harry.Én nem akarom,hogy miattam rossz viszonyotok legyen.-suttogtam

-Na ezt hagyjuk..nem lesz az.Megérti. Na de gyere.-fogta meg a kezem,és a lépcső felé húzott.

Alig hogy bekopogtunk,már nyílt is az ajtó. 

-Sziasztok.-mosolygott ránk Claire

-Hello.-köszöntem félénken

Harry megölelte anyukáját,majd bementünk és a nappaliba sétáltunk.

-Lányok merre?-kérdezte Harry

-Apjuknál. Na de meséljetek,mi történt?-mosolygott ránk

Harry kicsit előrébb csúszott a kanapén,majd megfogta a kezem.

-Hát szóval..az a helyzet,hogy megkértem Kata kezét..de lenne még valami..-mondta.

Láttam,hogy Claire köpni-nyelni nem tud. Szemei elkerekedtek,és csak nézett ránk. Szerintem még levegőt is elfelejtett venni.

-Folytasd.-mondta akadozottan

-Kata terhes.-nyögte ki Harry

-Hogy mi? Fiam..ugye most csak viccelsz?! Mondd hogy ez csak egy rossz vicc. Nem lehetsz ennyire felelőtlen..Úristen..Mégis hová tetted az eszedet?-fakadt ki Claire

-Nem..teljesen komolyan mondtam.-válaszolt Harry tök nyugodtan

-Nem fiam...Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Vagy direkt csináltad fel? És mégis hogy jött ez a "megkérem a kezed " dolog? Már tudtad,hogy terhes??-jött a kérdés özön

-Tudom,hogy felelőtlen voltam,mert nem védekeztem,de megesett,ez van. És nem,nem tudtam. Azért kértem meg,mert szeretem őt,és azt akarom hogy velem legyen,mint feleségem.

Több sem kellett Clairenek,azonnal felállt,és odasétált hozzánk.

-És megtartod a gyereket?-nézett rám meggyötört arccal.

-Hát én szeretném.-suttogtam

-Nem lesz ez egy kicsit rossz döntés?-vont kérdőre

-Nem tudom,szerintem nem. Szeretem Harryt,és szerintem jó apa válna belőle.-válaszoltam

-Azonnal menjetek a házamból. Ehhez nekem idő kell.És remélem még meggondoljátok magatokat ezzel az üggyel kapcsolatban. Harry..neked karriered van. Szerinted az mellett jut majd időd rájuk? Mert szerintem nem.És nem viheted őket magaddal mindenhova. Ezt jól gondold át...-mondta Claire,mi pedig felálltunk a kanapéról,és csendben kisétáltunk

Én rögtön az autóhoz rohantam,és beszálltam. Harry csendben követte a példámat.

-Ezt nem hiszem el.-nézett maga elé

-Nyugi Harry.Majd megoldjuk.-nyúltam keze után,de ő elhúzta

-Nem Kata,nem tudjuk.Igaza van. Eddig álomvilágban éltem.Hogy is gondolhattam,hogy ez működni fog?-suttogta

-Most azt szeretnéd,hogy elvetessem a gyereket,vagy visszaakarod vonni a megkérésemet?-vontam fel a szemöldököm

-Magam sem tudom. De nem akarlak elveszíteni.-fordult felém

-Harry,én ha akarod,ha nem,megtartom a gyereket.-mondtam

Erre a mondatomra nem mondott semmit,csak nyomott egy puszit a homlokomra,aztán elindította az autót,és elindultunk 1Dházba...

Ennyi lett volna a rész.Remélem tetszett,véleményeket kommentben:) 10 komment,és hozom a következőt :)

Puszi