Bónusz rész

Na meghoztam a bónuszt. Remélem tetszeni fog, Jó olvasást :)xx


Épségben haza értünk Brazíliából,és a szokásosan tengettük napjainkat.
Én visszatértem az iskolába, a fiúk pedig elkezdtek egy újabb lemezen dolgozni.
Suli előtt,még gyorsan átrohantam Beccahoz meglesni a pici Esthert, aztán már rohantam is a suliba.
Az első óránk matek volt,amit az osztályfőnök zavart meg.
-Elnézést a zavarásért. Szeretnék megkérni mindenkit,hogy a következő szünetben,maradjon az osztályban. Új gyerek érkezik,és szeretném,ha mindenki kedvesen bánna vele. Köszönöm. Viszlát.-fejezte be az ofő,majd el is ment.
Hmm...új osztálytárs. Remélem fiú-elmélkedtem,majd visszatértem a matek füzetem társaságához.
Az óra fenn maradó része hamar eltelt,én pedig izgatottan vártam az új diákot.
Nem sokkal később megjelent az osztályfőnök,oldalán az új osztálytársunkkal. Mikor felém fordult a srác( mert időközben az is kiderült,hogy fiú) azt hittem leesek a székről.
Tisztára úgy nézett ki,mint a pasi az álmomban. Hihetetlen.
-Gyerekek akkor bemutatnám az új osztálytársatokat. Bruno Clarkot.-mondta az osztályfőnök
Na jó, Ez csak valami vicc lehet...neeem ez nem lehet. -gondoltam,és abban a pillanatban felpattantam a helyemről,és kifutottam a  teremből. Persze az osztályfőnök,és Bruno is, értetlenül nézett utánam.
Beszaladtam a mosdóba,és leöblítettem az arcom..reméltem ettől jobb lesz,és rájövök hogy hallucináltam. Visszamentem a terembe,de balszerencsére Bruno még mindig ott volt,és a mellettem lévő üres helyet foglalta el.
Illedelmesen leültem mellé és bemutatkoztam,majd zavaromban elkezdtem turkálni a táskámban.
-Amúgy figyu.-szólított meg.-Ugye nem azért rohantál ki mert csúnya vagyok,vagy ilyesmi?-sütötte le a szemét.
-Jajj nem. Dehogyis. Ez nincs így..nyugi..csak..ahh mindegy.-sóhajtottam,majd álltam volna fel a helyemről,de megfogta a kezem.
-Nem mindegy.Szeretném tudni..légy szíves mond el.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Ahh jó..-ültem vissza mérgesen,és elmeséltem neki az álmomat.
Elkerekedett szemekkel hallgatta végig,majd a végén ennyit fűzött hozzá:
-Bár ne csak álom lenne.-sóhajtott.
-Ne haragudj. De van barátom.-sütöttem le a szemem.
-Hát hogy ne lenne..egy ilyen szép lánynak.-vörösödött el.
-Köszi..de szerintem nem vagyok szép...-suttogtam
-Szerintem meg igen. De elmondod h ki a szerencsés? vagy titok?-érdeklődött.
-Nem.Nem titok. Harry Styles.-válaszoltam
-Az a Harry Styles?-csodálkozott
-Ha a One Directionös Harryre gondolsz akkor igen.-mosolyodtam el
-Nem elég,hogy híres,de még a csaja is ilyen szép.-mondta
-Köszi..de tényleg nem vagyok az.-kuncogtam.
-Amúgy hogy ismerted meg?-kérdezte
Elmeséltem neki az egész történetet,meg még egy csomó mindent magamról,és ő is mesélt magáról.
Meglepő,de pár óra alatt,remek barátok lettünk. Mikor vége lett az összes óránknak,még dumáltunk egy keveset,majd búcsúzáskor megölelt.
Boldogan sétáltam ki a suli ajtón,és meglepetésemre,Harry várakozott ott.
-Szia.-ugrottam a nyakába,és csókoltam volna meg, de elfordította a fejét.-Mi a baj?-értetlenkedtem.
-Ki volt az a srác? hmm? Az új pasid?- tolt arrébb.
-Az új osztálytársam...-suttogtam
-És már is ilyen mélységes a kapcsolatotok? Hogy itt enyelegtek?-mondta kicsit ingerülten.
-Nem enyelegtünk,csak megölelt..de te tudod..-mondtam szomorúan.
-Ahha biztosan..nekem nem kell még egy olyan csaj aki megcsal..Na szia.-majd sarkon fordult és ott hagyott.
-Harry..várj!- kiabáltam utána..de mint aki meg sem hallotta,tovább sétált.
Sírva estem össze az iskola ajtajában,és kb 10 perc múlva éreztem,hogy valaki átkarol.
-Hé.Mi a baj?-hallottam véleményem szerint Brunot.
-Se-semmi.-dadogtam,majd mikor felnéztem,láttam,hogy tényleg Bruno guggol mellettem.
-Nem úgy látom..naaa mesélj.-ölelt át.
-Ezt most légyszi ne. Majd holnap elmesélem. Legyél jó.szia.- ugrottam volna fel, erre leestem a lépcsőn
Bruno rögtön odajött,és megkérdezte ,hogy jól vagyok-e.
-Persze..csak egy picit fáj a karom..-mondtam
-Hagy nézzem.-emelte meg a kezem.
-Ne-ne-ne..ez nagyon fááj.-kezdtem mégjobban sírni
-Figyelj.Anya most jött értem.Beviszünk a kórházba megnézetni.Oké?-segített felállni.
-Nem kell..meg leszek.-motyogtam
-Ragaszkodom hozzá.Kérlek.-nézett rám bociszemekkel.
Végül nagy nehezen beleegyeztem,és bevittek a kórházba,ahol megállapították,hogy eltörött a singcsontom,szóval begipszelik a kezem.
Míg várakoztam addig Bruno szórakoztatott és mikor végeztem,haza is kísért.
Mikor hazaértem,gyorsan elbúcsúztam Brunotól, és bementem a házba. Természetesen megint nem volt otthon senki,így egyedül élvezhettem a Harryvel való veszekedés,és a kéztörésem örömeit.....

76.rész_az álom

Na sziasztok. Meghoztam az újabb részt. Remélem az előző tetszett és kíváncsiak vagytok már. Ezután meg persze a bónusz rész jön,ami szinte független lesz a történettől,mert a két főszereplőjével,igen komoly szándékom van az elkövetkezendő részekben. De azért remélem így is tetszeni fog.
Jó olvasást,és szép kommentelést :)) xx

Álmomban elég furcsa dolgok történtek,és nem értem,hogy honnan jött ez.
Egy számomra teljesen idegen helyen voltam,mármint még sosem jártam ott,de az álmom szerint ott éltem.
Reggel kikeltem az ágyból,és szorgalmasan készülődni kezdtem az iskolába.Mosakodás,reggeli,felöltözés,minden.
Átszaladtam a barátnőmért,és indultunk is a buszmegállóba. Végig hülyéskedtük az egész utat. De persze egy volt a téma, a diákkirály választás.
A suliba,ahova jártam, minden évben választottak egy királyt,aki ezután az iskolai programokat szervezte.
Mikor beértem a suliba,pont a kampányközepébe cseppentem. Gellért, az egyik barátom,odajött hozzám,hogy elmesélje,milyen programokra számíthatok a mai nap folyamán. Eldumálgattunk néhány percig,majd mikor elindultam volna a termünk be,bele ütköztem valakibe.
Egy magas,szőke hajú,és kék szemű srác volt,oltári jó stílussal. Szemeivel rögtön megbabonázott.
-Bocsi, ne haragudj. Nem figyeltem. -kértem bocsánatot,majd mentem is volna tovább.
-Kata. Várj. -szólt utánam ,ezért megálltam. "Vajon honnan tudja a nevem?" gondoltam,majd lassan megfordultam.
-Tudod, holnap lesz a kampánybuli,és szeretném megkérdezni,hogy eljönnél e velem. Tudom,hogy még nem ismerjük egymást,de én szeretnélek megismerni.-sütötte le szemét, miután elmondta amit szeretett volna.
-Őőő. De hát még a nevedet sem tudom.- dadogtam
-Bruno vagyok. Bruno Clark -nyújtotta a kezét felém.
-Te pedig már tudod a nevem.Csak nem értem honnan.-mosolyogtam rá,.majd én is kezet nyújtottam.
-Gellérttől, az osztálytársa vagyok.- válaszolt
-Hoppááá. Bocsánat.- sütöttem le a szememet.
-Semmi baj. Amúgy hol laksz?-érdeklődött.
-Bern.-mosolyogtam rá.
-Ó. Az jó,mert én is. Az neked jó,ha 7kor találkozunk a fagyizónál? És akkor elmehetnénk sétálni.- tette fel az ajánlatot.
-Persze. De bocsi,nekem mennem kell. 7kor ott találkozunk.-mosolyogtam rá,majd ott sem voltam.
Felsiettem a termünkbe,sietősen kikaptam a cuccaimat a táskámból és rohantam is órára.
A nap elég uncsi volt,de szerencsére gyorsan eltelt. A másnap sem volt másképp,és eljött az a bizonyos este.

*Este*

Annyira tanácstalan voltam,hogy mit vegyek fel. Alapból a buli miatt is jól akartam kinézni,viszont az egy másik szempont volt,hogy randizom Brunoval.
Végül kiválasztottam egy csőfarmerből,és egy ujjatlan virágos pólóból álló szettet. Gyorsan elmentem lefürödni,és kivasaltam a hajam. Felkentem egy alap sminket,felöltöztem,és már otthon sem voltam.
Mikor odaértem a fagyizóhoz, Bruno már ott volt,pedig csak 3/4 7 volt.
Mosolyogva sétáltam hozzá,ő pedig megölelt.
-Szia.- mosolyogtam rá
-Helló.-mosolygott vissza
-Na és akkor mi a terv? -kérdeztem
-Hát tudod..szeretnék valamit elmondani,-fogta meg a kezem. Ennél a pontnál nagyon megijedtem,de nem értem hogy miért.
-M-mond.-dadogtam
-Csak annyi..hát szóval..hogy tetszel..nagyon..éés szeretném ha a barátnőm lennél.
-Húú...hát ez most meglepett.- mondtam neki elkerekedett szemekkel.
Ebben a pillanatban közelebb lépett,kezei közé fogta az arcom,és megcsókolt.
Lehet,hogy csak 10 perce ismerem,de nem tiltakoztam,elragadott az érzés,és visszacsókoltam. Már jó pár perce állhattunk ott, amikor elkezdett szakadni a hó. Tiszta romantikus volt.
-Figyelj,tudom hogy ez gyors, meg minden. De a szüleim nincsenek otthon.Nem megyünk fel hozzánk? Itt lakom 50 méterre. Igérem nem történik semmi,amit nem akarsz.-mosolyodott el mondandója közben Bruno.
-Azt ajánlom is, de akkor menjünk. Egyébként,mikor megyünk be a  buliba?-kérdeztem.
Ujjait az enyéim közé csúsztatta,majd így válaszolt.
-Apa nem sokára hazajön. Majd ő visz be minket. De addig élvezzük a szabadságot.-kuncogott fel
Ezt egy mosollyal nyugtáztam.
Kb 5 perc alatt meg is érkeztünk hozzájuk,és letelepedtünk a nappaliba.
-Hozzak valamit inni?-kérdezte
-Nem köszönöm. El vagyok én itt.-mosolyodtam el
-Hát jóóó..-húzta el a szót.
-Amúgy. Merre találom a mosdót?-vörösödtem el teljesen.
-Egyenesen,aztán balra.-mutogatott.
Gyorsan célba vettem az említett helységet,aztán mikor végeztem,vissza ballagtam Brunohoz, aki elfoglalta az egész kanapét.
-Hé. És én hova ülök?- tettettem a durcásat.
Ekkor felült,és az ölébe húzott.
-Talán ide.-mosolyodott el,majd egy gyors csókot nyomott a számra.
Elkezdtünk csókolózni,aztán egyszer csak éreztem,hogy Bruno már felettem van. Észre sem vettem,mikor történt meg ez a helycsere.
Csókunkba mosolyogtam,amin ő is elmosolyodott.
Ekkor,benyúlt a pólóm alá,és elkezdte simogatni az oldalamat..És láss csodát,ekkor érkezett haza az apja.
-Fiam..tán nem a nappaliban kéne élni a szexuális életedet.-nevetett fel az apja.
-Mi nem is..-kaptam fel a fejem.
-Jó-jó.Tudom. Csak a frászt akartam rátok hozni. -nevetett fel ismét az apuja.
-De legalább a barátnője vagy?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen. Kata vagyok. -pattantam fel.
-Én meg Louis.-mutatkozott be ő is.-Amúgy mikor szándékoztok menni?-tette fel a kérdést Louis.
-Átveszem a pólóm,és aztán mehetünk is.-rohant a szobája felé Bruno.
-Remélem nem vered át a fiam. Nem szeretném,ha összetörnéd.-mondta alig hallhatóan Louis.
-Ígérem,nem fogom.-támaszkodtam a kanapénak.

Pár perc után Bruno után mentem, és benyitottam a szobájába.

Épp félmeztelenül állt a szoba közepén,tanácstalanul.

-Hát te még nem vagy kész?-mentem oda hozzá.

-Nem tudom mit vegyek fel.-húzta a száját

-Na gyere,választok neked valamit.-húztam magam után,majd kivettem a szekrényéből egy pólót,és ráadtam.

-Na hogy tetszik?-vontam fel a szemöldököm.

-Ez rohadt jó. Köszönöm  a segítséget.Nem is tudtam,hogy ilyen pólóm is van.-ölelte át a nyakam,majd megcsókolt.

Csókja heves volt,de mégis édes. Elkezdtünk hátrálni,majd végül az ágyán kötöttünk ki.

Újra benyúlt a pólóm alá,bár ezúttal már céltudatosabban,és elkezdte azt felhúzni…..

És itt ébredtem fel. Vagyis ébresztett fel Harry. Teljesen meglepett,hogy a repülőn vagyok,és nem az ágyban,mint álmomban.

-Kata..Ki az a Bruno? Egész végig róla dumáltál. Ugye nem csalsz meg? Kérlek mondd,hogy nem. De ki az a Bruno.-nézett rám óriási szemekkel.

-Nem tudom. De tényleg. Álmomban egy Bruno nevű sráccal voltam…-meséltem

-De biztos hogy nem ismered?-kérdezősködött tovább.

-Tényleg nem.De amúgy miket mondtam?-néztem rá

-Hát hogy Brunoval mész randira,meg csókolóztok,meg hogy az apja rátok nyitott..ilyenek..-szomorodott el.

-Jajj Harry. Tényleg csak álom volt. Esküszöm,hogy nem ismerek semmilyen Brunot. Itt haljak meg ha igen.-tettem a szívemre az egyik kezem.

-Elhiszem. De akkor most csókolj meg kérlek.-ült egy óriási vigyor az arcára.

-Neked is csak ez jár a fejedben.-mosolyodtam el,majd átöleltem,és megcsókoltam….

Bruno

Gellért

75.rész_Haza út

Sziasztok. Meghoztam a várva várt részt. Lehet,hogy ma nem kerül fel a bónusz rész,de igyekszem minden erőmmel azon lenni,hogy meg legyen. Remélem tetszeni fog a rész, és köszönöm hogy már több mint 6000en meglátogattatok. Nagyon jól esik. Na de nem is rizsálok tovább. Jöjjön a rész.
Jó olvasást :) xx

Január 29.


*Harry szemszöge.*


Végre kibékültem életem szerelmével. Azt hittem,hogy a marhaságom miatt elveszítettem,de szerencsére ez nem így  lett. Rossz érzés,hogy ahhoz,hogy bocsánatot kérjek tőle, az kellett,hogy sírni lássam. De most megfogadom, hogy soha többé nem okozok neki fájdalmat. SZERETEM. Nem hittem volna,hogy valaha is érezhetek ilyet bárki iránt, de Kata ezt váltotta ki belőlem. Az életemnél is jobban szeretem,és meghalni is képes lennék érte. Remélem,hogy ő sincs ezzel másképp,mert még valahol,a messze jövőben, igazán nagy terveim vannak vele.


*Kata szemszöge*


Sajnos elérkezett a nap, amikor haza kell utaznunk.
Nagyon jól éreztem magam Brazíliába, a kis kellemetlenségek ellenére is. Nagyon örültem neki,amikor láttam,hogy Desre végre rátalált a boldogság. Az viszont már kevésbé tetszik,hogy itt marad Neymarral,és nem jön velünk haza. Remélem a srác nem fogja összetörni,és nem lesz hiábavaló Des maradása.


Reggel szomorúan keltem fel,de boldogított a tény,hogy Harryvel kibékültünk.
A kis hotelszobánk kanapéján nyújtózkodva, éreztem,hogy valami megvágja a kezemet. Odafordultam,ahol a sebesülés ért,és láttam,hogy egy papírlap vágta meg a kezemet.
Felemeltem a lapot,amin ez állt:
"Jó reggelt kedvesem. Mielőtt indulnánk van egy kis meglepetésem,szóval gyere majd az előtérbe. Csókollak. Harry"
Mosolyogva letettem a lapot,majd elmentem a bőröndömhöz kivenni, az az napi ruhámat.
Gyorsan felöltöztem,megmostam a fogam és rohantam is le.
Mikor leértem,csodálkozva láttam,hogy senki sincs ott. Odamentem a portáshoz,és megkérdeztem,hogy nem látta e Harryt. Aki mosolyogva csak azt mondta,hogy menjek le a medencéhez. Követtem az utasításait,és le is másztam a medencéhez.
A medencénél pedig egy asztal várt, rajta egy csokor vörös rózsával. (a kedvencem *.*)
Mellette ismét egy üzenetet találtam,amin az állt,hogy menjek vissza a szobába.
-Na jól van Edward...tudod kivel szórakozz...- gondoltam,majd visszaindultam a szobába.
Mire felértem,már ténylegesen ott volt,és hatalmas mosollyal az arcán, széttárt karokkal várt.
-Tudod kivel szórakozz,hülye gyerek.- ugrottam a nyakába,majd nyomtam a szájára egy puszit.
-Na most megsértődöm..nem vagyok hülye gyerek. De azért remélem tetszik a rózsa.- fonta össze karjait a mellkasa előtt és durcásan az ablakhoz sétált.
Tudja hogy utálom, ha besértődik..ez a gyengém. Ezért mögé sétáltam,majd átöleltem és hátába furtam az arcom.
-Harry, ne haragudj. Tudod,hogy csak vicceltem.- mondtam halkan.
-Semmi baj. De akkor megcsókolhatlak?- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem hittem,hogy ehhez engedélyt fogsz kérni, de oké.- mosolyogtam rá.
Ahogy kiejtettem ez a számon,azonnal egymáshoz tapadtak ajkaink, és amíg levegőnk el nem fogyott,addig el sem szakadtak egymástól.
-Szeretlek.- döntötte homlokát az enyémhez.
-Én is. De mi a meglepetés?- kérdeztem izgatottan.
-Húú de türelmetlen valaki. -mosolygott, majd elő vett a zsebéből egy dobozt.- Reggel sétáltam a városban , és ezt találtam, remélem tetszik.- Ezzel át is nyújtotta a dobozt.
Amikor kinyitottam, azonnal egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egy nyaklánc volt a dobozban. És gyönyörű volt.
-Harry. Ez eszméletlen szép. És megy a gyűrűmhöz.- szipogtam.
-Jajj, ne sírj..Amúgy pont azért vettem meg.-húzott magához.
-Nem sírok,csak örülök neki. Biztos egy vagyon volt..nem kellett volna.-sóhajtottam.
-Azzal te csak ne foglalkozz, inkább vedd fel. Feltegyem?-mosolygott, majd ki is vette a nyakláncot, és a nyakamba tette.
-Harry ez tényleg gyönyörű. Köszönöm.-öleltem magamhoz,majd adtam neki egy gyors csókot.
És ekkor nyitott be Louis.
-Bocs, ha valamit megzavartam, de fél óra és indulunk. Szóval készüljetek. Ja és Kata. Szép a nyakláncod.-kacsintott rám,majd már ott sem volt.
Adtam még egy csókot Harrynek,aztán összepakoltam a cuccaim. Megnéztem,hogy mindent eltettem-e, aztán megvártam Harryt és együtt mentünk ki a szobából.
 Az előtérben megvártuk a többieket, utána pedig együtt mentünk el az autóig. Gyorsan bepakoltunk mindent, aztán elindultunk a repülőtérre.


Az út zökkenő mentesen zajlott, és a repülőtéren sem volt semmi gond.
Felszálltunk a repülőre,és vártuk,hogy felszálljunk. Amíg várakoztunk, elkezdtünk beszélgetni.
Alexisnek rögtön szembetűnt a nyakláncom. Óriási mosollyal az arcomon elmeséltem neki,hogy Harry micsoda kalandok útján juttatta el nekem ezt a kis szépséget.
Mikor belegondoltam a történtekbe,újra könny szökött a szemembe,amit a többiek értetlenül néztek.
-Nyugi,semmi bajom. Csak boldog vagyok. Ennyi.-mondtam,majd hozzábújtam Harryhez.
-Annyira aranyosak vagytok együtt. Remélem én is ilyen sokáig leszek együtt Niallel,és mi is ilyen boldogok leszünk. Tudom,hogy nem volt minden zökkenő mentes köztetek,de azért irigykedem.-mosolygott Alexis,majd megfogta Niall kezét.
-Hidd el, lesztek ti még ennél boldogabbak is.-mosolygott Harry.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Mindegy...-sütötte le a szemét.
-Nem.Nem mindegy. Ha belekezdtél,hát folytasd tovább.-néztem rá szúrós tekintettel.
-Semmi. Csak..mindegy. Majd otthon elmondom. Ez így,ennyi ember előtt ciki lenne.-vörösödött el teljesen.
-Hát oks.Te tudod.-öleltem át derekát.
Végre felszállt a gép, én pedig mily meglepő, ismét elaludtam.Lehet,hogy ez Harry hatása,de az is lehet,hogy a repülésé.De az tuti,hogy nem a fáradtságtól aludtam be.
Alvás közben elég érdekes álmok "gyötörtek".....

Kata nyaklánca

02.26.

Sziasztok.
Tudom,hogy elég rég hoztam részt, viszont most egy ajánlattal jöttem :)

Mivel az előző részhez, a szokottnál több komment lett,és nagyon sokan benéztetek,ezért lenne egy ajánlatom.
A következő résszel együtt,hoznék egy bónusz részt,és ti dönthetitek el,hogy kiről/kikről szóljon.
Ehhez csak annyit kell tennetek,hogy kommentben leírjátok a véleményeteket, hogy mit szeretnétek a bónusz részben viszont látni :)
Egy kis segítség.
Pl: Harry és Kata elmennek egy luxushajó útra,és az úton valami történik velük. Vagy akár Louis szakít a barátnőjével. Bármit.
Remélem tetszik az ötlet,és sok komment érkezik majd. :)
További szép napot :)
xx

73-4.rész_Kata és Harry & Az utolsó Koncert

2 hét múlva
*Kata szemszöge*

Már 2 hete nem beszéltem Harryvel. Annyira nem értem,miért kellett ennyire kiborulnia…

De magának köszönheti..én próbáltam bocsánatot kérni,de ő túl makacs volt.

Lassan közeledik a szülinapom,és a turnénak is vége. Úgy terveztem,hogy az utolsó koncerten,majd kitombolják magukat,aztán Harryvel,egy szép romantikus estét töltünk együtt,amivel megünnepeljük a 18.szülinapomat.

De ez is csak álom marad,ahogy az is, hogy mi egyszer majd boldogan gyerekeket fogunk nevelni…

Még a gondoltam is fáj,hogy tán örökre elveszítettem. A szívem nem ver már úgy,mint régen. Mint amikor még vele voltam,és boldogan bújtam hozzá,vagy akár csak simítottam végig a kezén. Ez az érzés tán örök emlék marad,és soha többé vissza nem hozható.

Próbáltam feldolgozni az eseményeket,és Harryt kitörölni az életemből,de nem ment…

Ha elnéztem bár merre,vagy becsuktam a szemem,mindenhol őt láttam. Az illata szintén mindenhol ott volt. És tán ez az..ami miatt soha nem fogom elfelejteni. Ez lehet,hogy egy jel,hogy nem szabad feladnom,és vissza kell szereznem őt. Nem veszíthetem el. Az már túl sok lenne. Nekem ő jelenti az életet..és nélküle,Félember sem vagyok.

Szomorúan sétáltam ki a szobámból,majd a folyosón sétálva,észrevettem,hogy Harry, egy feltehetően rajongó csajjal kavar.

Annyira rossz volt ez látni. A szívemet mintha kitépték volna..és még az utolsó dobbanásai közepette,óriásikat rúgtak volna belé.

A könnyek elárasztották a szememet,és sírva rohantam Louishoz. Nem tudom miért éppen hozzá, de most rá volt szükségem. Én sem értem miért.

Sietve kopogtam az ajtón,ami szinte már dörömbölés volt. Azonnal ajtót is nyitottak,és szerencsémre Lou állt az ajtó túl oldalán.

Gyorsan bementem a szobába,és azzal a lendülettel Louis nyakába is borultam.

-Mi történt kicsilány?- kezdte simogatni a hajamat.

- Ha-Harry. Előbb…láttam ahogy egy csajjal kavaar….-szipogtam.

-Jajj. Biztos csak rosszul láttad. Sosem tenne ilyet..hisz szeret.- nyomott puszit a hajamra.

- De nem. Louis..ő tényleg kavart vele…de mindegy is..ha ennyit számítottam neki. – sóhajtottam nagyot.

-De tényleg szeret. Hidd el. Csak..- nem tudta befejezni mert kopogtak. – Bocsi kinyitom..sietek vissza. –kacsintott,majd odarohant az ajtóhoz és kinyitotta….

*Harry szemszöge*

Épp egy lánnyal beszélgettem a folyosón,amikor észrevettem,hogy Kata közeledik felénk.

Láttam,ahogy elkezd sírni,majd elrohan.

Hirtelen nem tudtam mit tegyek..haboztam. De aztán utána mentem..de már nem láttam sehol.

Végig kopogtattam az összes srác szobáját, végül Louisnál találtam meg.  Akkora kő esett le a szívemről.

Tudom,hogy miattam van szegény ilyen állapotban. De nehezemre esik bocsánatot kérni..és nem értem miért. Hiszen szeretem,és bármit megadnék érte.

Kopogtam,aztán idővel az ajtó is kinyílt,és Louis állt velem szemben. Láttam,ahogy a háta mögött Kata csak sír, és szívem szerint odarohantam volna és megölelem. De nem tehettem,hisz Louis az utamat állta.

-Hé. Bejöhetek? –kérdeztem,de közben elcsuklott a hangom.

-Ezt ne tőlem kérdezd..nézett hátra Katára,aki bolintott,majd Louis behívott a szobába.

-Köszönöm. Ez igazán sokat jelent. Beszélhetnénk. –néztem Katára.

-Ha akarsz.-válaszolt flegmán,majd leült a fotelba,

-Akkor én most itt hagylak benneteket. Kata , ha valami baj van, tudod hol találsz.-mondta Louis és el is indult.

Kata elé térdeltem, majd megfogtam a kezét, amit ő persze rögtön elhúzott.

-Hé. Amit előbb láttál. Az nem volt semmi. Tényleg. Csak dumáltam a csajjal,semmi több. Esküszöm.-kezdtem bele.

-Tudod drága Edward… Én is csak gratuláltam Liamnek..amit te annyira félreérettél. Tudod.Ő a barátom,de nem tehetek róla,hogy ez téged zavar. Amikor a múltkor megfogtam a kezét,az is csak együtt érzésből volt.

Én már nem szeretem őt. CSAK IS TÉGED. És ha ezt nem vagy hajlandó elfogadni,akkor szerintem hanyagolnunk kéne az egészet….-fakadt ki.

-Állj-Állj. Kata. Te az életed jelented számomra, és nem tudom miért voltam ekkora barom. Tényleg nagyon szeretlek. És bocsánatot kérni jöttem. Nem tudom,hogy miért kellet ehhez az,hogy sírni lássalak. De tudnod kell,hogy énis csak téged szeretlek,senki mást. És képes lennék érted az életem is feláldozni. Szóval kérlek..adj egy utolsó esélyt….- könyörögtem.

Erre simított egyet az arcomon,majd felállt.

Körbe sétált a szobán,majd visszatért hozzám,és újra megsimította az arcom. Már annyira nem bírtam. Átöleltem a derekát,majd megemeltem az állát,hogy tekintetünk összeérjen.

-Szóval? Megbocsátasz? Szülinapos…- mosolyodtam el.

-Meg. Majdnem szülinapos. De ez az utolsó. Nem szeretném,ha bármin is kiakadtál újra.- fúrta a mellkasomba a fejét.

-Szeretlek.-suttogtam,majd nyomtam egy puszit a homlokára.

-Én is téged. De ha nem baj,nem csókolnálak meg. Még nem menne…-sütötte le a szemét.

-Nem baj..a lényeg,hogy újra együtt vagyunk.-pusziltam meg. Majd kézen fogva kisétáltunk a szobából.

Útközben összefutottunk Louissal,aki csak egy mosollyal reagált,majd Niallel,aki boldogan ugrott a nyakunkba.

Ezek után már igyekeztünk minél előbb Kata szobájába érni,ami végtére is, sikerült.

-Amúgy izgulsz már az esti koncert miatt?-mosolygott rám Kata.

-Nem.Most már nem. Így,hogy velem leszel,már semmi baj nem lehet.-éreztem,ahogy elvörösödöm.

-Jajj. Olyan aranyos vagy,mikor elvörösödsz. Kis majom.-ölelt meg.

-Haha.Nagyon vicces.Nem szeretem mikor paradicsom vagyok…-nevettem fel.

-Na jó. Hagyjuk. Inkább nézzünk valamit a tvbe.-ragadta meg a kezemet Kata,majd magával húzott az ágyra.

Leültünk,majd gyorsan kerestünk valamit. Épp valami filmet adtak,így hát elkezdtük nézni. Kata a mellkasomra tette fejét,és úgy nézte a tv-t. Közben simogattam a haját,aminek köszönhetően,kb fél óra múlva be is aludt.

Olyan jó volt nézni,ahogy alszik,és tökre édesen szuszog. Sajnos fel kellett ébresztenem,hisz mennünk kellett a koncertre.

-Hé kicsim.-simogattam meg a hátát.- fel kéne kelned,mert mennünk kell.

-Hm? Mégis hova? Annyira jót aludtam..miért keltettél fel?- nyafogott.

-Na ne nyafogj. És a koncertre.-mosolyogtam

-Jaa. Akkor ezt mondd. –pattant ki az ágyból.

-Na..azért ennyire nem kell sietni. Fél óra múlva érted jövök.Addigra legyél kész. Kérlek valami csinosat vegyél fel. Köszi.- mosolyodtam el,majd nyomtam egy puszit a homlokára és elmentem….

*Kata szemszöge*

Annyira örülök,hogy kibékültem Harryvel. Annyira boldognak érzem magam ismét. Miután kiment a szobámból. Gyorsan kivettem egy nadrágot, és egy csinosabb felsőt a szekrényből,és elrohantam a fürdőbe.

Megmostam az arcom, és a fogamat.Majd felöltöztem,és feltettem egy laza sminket.

Megkerestem a válltáskámat,majd beledobtam a telefonom,és minden fontosabb iratot,és utamat vettem,Harry felé.

*Louis szemszöge*

Annyira jó volt látni,hogy Harryék végre kibékültek. Azt hiszem,ez méltóajándék Kata szülinapjára…Úristen de barom vagyok. Fel sem köszöntöttem.

Amint feleszméltem,rögtön rohantam is Katához, de épp akkor láttam meg Harryvel,szóval meggondoltam magam. Majd a koncerten felköszöntöm.

*Niall szemszöge*

Ma van az utolsó koncert. Nagyon várom már. De egyben izgulok is. Annyira jó, hogy Alexis itt van velem. Mindenben támogat,és olyan biztonság érzetet ad.

Kb 8 fele együtt indultunk el a koncertre,és ami nagyon meglepett, az az volt,hogy Harryt és Katát együtt,EGYÜTT látom.

Nagyon örülök,hogy végre kibékültek. Rossz volt nézni,ahogyan szenvednek.

Amikor megérkeztünk az arénába ahol felléptünk.már teljesen tele volt. Mi is alig jutottunk be.

Gyorsan berohantunk az öltözőbe,majd a színpadra.

A tömeg ismét örjöngött, és el sem tudtam hinni,hogy ez az utolsó koncertünk.

Az utolsó szám,amit énekeltünk. Az a Stereohearts volt. De mielőtt elkezdtem volna, Harry arrébb hívott,és súgott valamit a fülembe. Ami a következő volt.

-Szóval kedves közönség. Fontos dolgot kell közölnöm. Van ma köztünk egy olyan ember, aki nagyon fontos számunkra. Nagyon sok dolgon segített már át minket,és ezt nem tudjuk eléggé meghálálni. Szeretném,ha nagy tapssal üdvözölnétek, a mai szülinapost Katát.

Amúgy..Kata Harry barátnője,csak úgy megsúgom.

A tömeg óriási tapsviharba kezdett,Katát  pedig úgy kellett berángatni. Harry magához ölelte,majd én bele kezdtem a Stereohearts-ba.

A szám közben Kata elsírta magát,de annyira aranyos volt.

Láttam ahogy egy köszönömöt tátog felém,majd zavarában Harryhez bújik.

Igaz,hogy ezt nem látta,de én egy mosollyal nyugtáztam az eseményeket,majd tovább énekeltem.

A koncert végén,megköszöntük mindenkinek hogy eljött,és hogy támogatnak minket. Még kiosztottunk pár autogrammot. És célba vettük a szállodát.

-Én annyira fáradt vagyok.- panaszkodott Liam.

-Ahh ne is mondd.- zengtük egyszerre,majd beszálltunk a kocsiba.

Az út viszonylag csendben telt el..de láttam,hogy Liammel valami  nagyon nincs  rendben….

*Liam szemszöge*

Nem hiszem el,hogy megint elszalasztottam. Pedig annyira szeretem. És sosem szerettem volna elveszíteni…de tessék ez lett a vége. Egy másik srácot szeret,és én csak egy emlék, talán csak egy gyönyörű hiba maradtam számára…..

72.rész_Koncert

Sziasztok. Tudom,hogy szerdára ígértem a részt,de most meghoztam,és nem is egy részt teszek ma,hanem többet.Szóval remélem ezzel tudlak titeket kárpótolni...
Remélem tetszeni fognak a részek..kommentelni ne felejtsetek..az utolsó résznél fenn áll az alku,hogy 5 komment és jön a következő.
Jó olvasást. Puszi :)) xx

(Még mindig január 13.)

*Kata szemszöge*

Az elmúlt napokban sajnos nagyon eltávolodtunk egymástól Harryvel..és ez részben az én hibám.

De sajnos én nem tehetek arról, hogy ennyire együtt érzek. Bárkivel is. Lehet az barát,expasi,vagy akár egy idegen is…ha szomorúnak látom,vagy úgy tűnik,hogy segítségre van szüksége,én ott termek és rögtön segítek neki. Ez az egyik gyenge pontom.

De ezt Harry is tudja..és nem értem miért nem képes elfogadni.

Lehet,hogy nem kellett volna Liammel annyira törődnöm, de nem tehetek róla, ilyen vagyok.

És persze amilyen szerencsém is van,Harry szerencsére félre értett minden azon a bizonyos sétán,és bármennyire is próbáltam tőle bocsánatot kérni, nem volt hajlandó velem szóba állni.

Éjjel Zaynékkel kellett aludnom,mert Harry ki tett a saját szobámból…szép dolog.

Délután kettő körül ébredtem…vagyis akkor keltett Niall,hogy most már ideje lenne kikelnem az ágyból…de nem volt valami egyszerű.

Annyira lelkiismeret furdalásom volt Harry miatt, és ezt Niall is észrevette.

-Hé drágaságom. Mi a baj? – ült le az ágyam szélére.

- Semmi sem. Hagyjuk az egészet. Nem érdemlem meg,hogy foglalkozz velem.- húztam a fejemre a takarót.

- Na..ne legyél hülye.-förmedt rám Niall,majd lehúzta a takarót a fejemről.

- Nem vagyok az. Csak tudom az igazságot. – húztam a számat.

- Ha annyira tudod,akkor fogadd el,hogy érdekel mi van veled. Utálom mikor szomorú vagy. Na szóval? Mesélj mi van.- nézett rám jelentőségteljesen.

- Tudod…csak Harry. Nagyon megbántottam szegényt. És most nem tudom mit tegyek, hogy megbékéljen. – szontyolodtam el.

-Talán kérj bocsánatot, első lépésnek igazán megteszi. –mosolygott rám Niall.

-Na épp ezaz. Próbáltam. De szóba sem áll velem… - sóhajtottam.

-Akkor szerintem adj neki időt. Vagyis várj mondjuk a mai koncert végéig. Tuti csak túl izgatott,ezért nem akar veled dumálni.- kacsintott rám.

-Hát jó. Legyen igazad.-ölteltem meg,majd kikászálódtam az ágyból,és elvonultam a fürdőbe.

Gyorsan megmosakodtam és megmostam a fogamat,aztán visszamentem a szobába.

Niall ekkor még mindig az ágyamon ült,és engem figyelt.

-Mi ennyire figyelemre méltó?- vontam fel a szemöldököm.

-Az,hogy egyszál bugyiban és topban szaladgálsz előttem. De én mentem is. Szia. Sok sikert Harryhez.-nyomott egy puszit az arcomra,és már ott sem volt.

Én persze full vörös fejjel álltam a szoba közepén,és nem tudtam,hogy mosr sírjak-e vagy nevessek.

Gondolkozásomat kopogás zavarta meg.

-Egy pillanat.- kiabáltam,majd magamra kaptam a köntösöm,és ajtót nyitottam.

Nem volt nagy meglepetés,Liam állt az ajtóban.

-         Jó reggelt álomszuszék. –mosolygott rám

-         Neked is szia. Bejössz?-kérdeztem én is mosolyogva.

-         Ha nem nagy gond.-nevetett,majd belépett az ajtón.

Gyorsan megöleltem,majd megkértem,hogy várjon amíg felöltözöm. Sietve kikaptam egy pólót és egy nadrágot a bőröndömből,és magamra aggattam őket.

-Na mi szél hozott Payne?- ugrottam a fotelbe.

-Semmi se. Csak kíváncsi voltam,hogy fenn vagy-e már. – mosolygott,majd felhúzott,aztán beült a fotelba,és az ölébe rántott.

-Ez azért nem kéne..szerintem.- próbáltam volna felállni,de karjaival megfogta a derekam és visszatartott.

-Csak egy picit. Na légyszi. Csak mint barátok.- nézett rám kiskutya szemekkel.

- Jó. De csak mint barátok.- sóhajtottam. – de komolyan, mi szél hozott?- vontam fel a szemöldököm.

- Csak meg akartam köszönni a tegnapi napot. Nagyon jól esett,hogy ott voltál nekem, és hogy vállaltad ezt a dolgot Harryvel. Miattam..- vörösödött el.

-Nem tesz semmit..de ha nem nagy gond. Ezt ne emlegessük. Nagyon hiányzik Harry,pedig csak 1 napja,hogy nem beszéltünk.- mondtam könnyes szemekkel.

-Jajj. Ne sírj. Majd rendbe hozzuk. Ígérem.-fogta két keze közé az arcom,majd adott egy puszit.

-Köszönöm Liam…de azt hiszem,én most megyek,és megkeresem Louist… - sóhajtottam,majd felpattantam Liam öléből, és elindultam Louisék szobája felé…..

*Liam szemszöge.*

Még mindig szeretem ezt a lányt..nem tudom mit tegyek. Nem akarom tönkre tenni az életét azzal,hogy „ellopom” Harrytől. De ezekkel az érzésekkel már nem tudok mit tenni. Nagyon fáj őt mással látni. És el sem tudom képzelni milyen szar lehetett neki,amikor többször is megcsaltam. Annyira fáj. Hogy lehettem ekkora barom,hogy hagytam elmenni???

*Louis szemszöge*

Épp , hogy úgy mondjam FONTOS dologra készültünk Nicivel..amikor valaki kopogott.

Mondanom sem kell szerintem mennyire mérges voltam, de amikor ajtót nyitottam, idegességem elszállt, mivel egy könnyektől vörösszemű Kata állt előttem.

-Úristen Kata. Mi a baj?- öleltem magamhoz szorosan.

-Semmi sem..csak tudod Harry..-nyökögte.

-Mi történt? Bántott? Vagy mi a fene?- lépett mellém Nici is.

-Nem..Én…Én bántottam meg őt…- kezdett el sírni.

-De mi történt?? Mondd már.- türelmetlenkedtem.

-Tegnap, mikor sétáltunk. Otthagytam és inkább Liammel jöttem,mert úgy éreztem Liamnek nagyobb szüksége van rám…És Harry nagyon megharagudott. Bocsánatot is akartam kérni..de elküldött…-sóhajtozott nagyokat,majd még szorosabban magához ölelt.

-Jajj drágaságom.-mondtuk egyszerre Nicivel,és egyszerre is öleltük át.

-Nyugi.Minden rendbe jön. Ígérem.-mosolyodott el Nici,majd adott Kata hajára egy puszit.

-Bocsi srácok ,hogy zavartam. Most készüljetek,mert lassan indulnunk kell a koncertre.-motyogta Kata.

-Biztos hogy szeretnél jönni?- kérdeztem aggódóan.

-Persze meg leszek én. Na sziasztok. És köszönöm.-erőltetett magára egy mosolyt, majd elment.

*a koncerten*

Gyorsan elkészülődtünk,és elindultunk a koncertre. Annyira izgatott voltam,hogy a Big Time Rushsal léphetünk fel. Főleg Brazíliában. Mikor odaértünk, meglepettem vettem észre,hogy Neymar is ott van ,és nem is akárkivel, hanem a mi drága kis Destinynkkel, nem is akárhogy.

Épp egymást „nyalták” amikor megérkeztünk.

Tudni illik,hogy elég kotnyeles vagyok, így nem bírtam ki,hogy nem menjek oda.

-Nini. Ti csak nem együtt? – vigyorogtam

-De igen. – Jelentette ki büszkén Des,majd nyomott egy puszit Neymar arcára.

-Hát gratulálok. De én megyek is. A színpad mögött találkozunk.- kacsintottam rájuk,majd ott sem voltam.

Kata hátul kullogott Zaynnel. Annyira rossz volt nézni,hogy ennyire le van törve.

Láttam,ahogy Harry hátra néz,majd semmilyen érdeklődést nem mutatva, visszafordult felénk.

Már csak fél óránk volt a koncertig,szóval bevonultunk az öltözőinkbe, rendbe szedtük magunkat,majd sok szerencsét kívánva egymásnak, felsétáltunk a színpadra.

A tömeg örjöngött. Annyira jó érzés,hogy a hazánktól ilyen távol is vannak rajongóink.

Lenyomtunk pár saját számot, és duettet a Big Time Rushsal aztán levonultunk a színpadról.

Végül következett az autogram osztás amiközben mindent megköszöntünk, a megjelenteknek.

Mikor ezzel is végeztünk, levonultunk,én pedig odamentem Nicihez.

De ami pár perccel később fogadott,az igazán ledöbbentett.

Kata Liam nyakába ugrott,és gratulált neki egy puszi kíséretében.

Ezt a puszit, Liam is viszonozni szerette volna, de ebben a pillanatban Harry jelent meg tiszta idegesen.

-Ennyire szerettél? Ennyire bánod,hogy megsértettél? Ennyire? Hogy ma már vele csókolózól? – kiabált Harry.

-Én nem is..csak gratuláltam neki…de látom már a szemeddel is gond van…- sütötte le a szemét Kata.

- Haver. Én tényleg nem smároltam vele…azt azért éreztem volna..És tuti,hogy nem így állnék itt…- tiltakozott Liam is.

-Te inkább maradj csöndben. Hányszor szeretnéd még elvenni tőlem? Ha?? Válaszol!! – förmedt Harry Liamre.

-Héhé. Cica..nyugi..nem történt tényleg semmi. Végig itt voltam. De azok után,amilyen vagy szerencsétlen csajjal…igazán megérdemelnéd,hogy elhagyjon..- keltem Kata védelmére.

- Louis..inkább törődj a magad dolgával..- förmedt rám is.

-Tudod Harry..én bocsánatot akartam kérni. MOST. De azok után,hogy ennyin kiakadsz,és még Louissal is így bánsz, talán igaza van Lounak..Ne csodálkozz, ha ennek itt és most vége…- ecsetelte Kata,majd sarkon fordult és elment.

Kitudja merre ment,és mikor tér vissza, de mire utána mentem volna, már nem láttam sehol.

*Kata szemszöge*

Nem értem,hogy egy puszit miért kell ennyire félre érteni. Rendben van.hogy még mindig szeretem Liamet. De már nem tudok rá ÚGY nézni…csak mint barátra. Nekem Harry az igazi, és ebben már teljesen biztos vagyok. Az egy másik dolog, hogy szeretem Liamet…mindig is fogom. De nekem akkor is Harry lesz az igazi..és ezt érzem,és eddig is így véltem. Annyira érthetetlen számomra, hogy miért kell mindent ennyire félre érteni….

Közlemény

Na szóval...új billentyűzetem van...és ez elég retek..szóval holnap,max holnap után hozok részt...az még majd kiderül hogy mennyit. de ígérem lesz új rész. :DD és remélem nem fogtok majd csalódni :)))
Köszönöm az új olvasókat, és azt is hogy ennyien megnéztetek már :)) nem számít, ha nem sikerült eddig egy részt sem elolvasni...de legalább benéztél :DDD tényleg köszönöm. Na.Nem szaporítom  a szót. Akkor holnap,vagy utána jelentkezem új résszel. Köszi a türelmeteket :)))