75.rész_Haza út

Sziasztok. Meghoztam a várva várt részt. Lehet,hogy ma nem kerül fel a bónusz rész,de igyekszem minden erőmmel azon lenni,hogy meg legyen. Remélem tetszeni fog a rész, és köszönöm hogy már több mint 6000en meglátogattatok. Nagyon jól esik. Na de nem is rizsálok tovább. Jöjjön a rész.
Jó olvasást :) xx

Január 29.


*Harry szemszöge.*


Végre kibékültem életem szerelmével. Azt hittem,hogy a marhaságom miatt elveszítettem,de szerencsére ez nem így  lett. Rossz érzés,hogy ahhoz,hogy bocsánatot kérjek tőle, az kellett,hogy sírni lássam. De most megfogadom, hogy soha többé nem okozok neki fájdalmat. SZERETEM. Nem hittem volna,hogy valaha is érezhetek ilyet bárki iránt, de Kata ezt váltotta ki belőlem. Az életemnél is jobban szeretem,és meghalni is képes lennék érte. Remélem,hogy ő sincs ezzel másképp,mert még valahol,a messze jövőben, igazán nagy terveim vannak vele.


*Kata szemszöge*


Sajnos elérkezett a nap, amikor haza kell utaznunk.
Nagyon jól éreztem magam Brazíliába, a kis kellemetlenségek ellenére is. Nagyon örültem neki,amikor láttam,hogy Desre végre rátalált a boldogság. Az viszont már kevésbé tetszik,hogy itt marad Neymarral,és nem jön velünk haza. Remélem a srác nem fogja összetörni,és nem lesz hiábavaló Des maradása.


Reggel szomorúan keltem fel,de boldogított a tény,hogy Harryvel kibékültünk.
A kis hotelszobánk kanapéján nyújtózkodva, éreztem,hogy valami megvágja a kezemet. Odafordultam,ahol a sebesülés ért,és láttam,hogy egy papírlap vágta meg a kezemet.
Felemeltem a lapot,amin ez állt:
"Jó reggelt kedvesem. Mielőtt indulnánk van egy kis meglepetésem,szóval gyere majd az előtérbe. Csókollak. Harry"
Mosolyogva letettem a lapot,majd elmentem a bőröndömhöz kivenni, az az napi ruhámat.
Gyorsan felöltöztem,megmostam a fogam és rohantam is le.
Mikor leértem,csodálkozva láttam,hogy senki sincs ott. Odamentem a portáshoz,és megkérdeztem,hogy nem látta e Harryt. Aki mosolyogva csak azt mondta,hogy menjek le a medencéhez. Követtem az utasításait,és le is másztam a medencéhez.
A medencénél pedig egy asztal várt, rajta egy csokor vörös rózsával. (a kedvencem *.*)
Mellette ismét egy üzenetet találtam,amin az állt,hogy menjek vissza a szobába.
-Na jól van Edward...tudod kivel szórakozz...- gondoltam,majd visszaindultam a szobába.
Mire felértem,már ténylegesen ott volt,és hatalmas mosollyal az arcán, széttárt karokkal várt.
-Tudod kivel szórakozz,hülye gyerek.- ugrottam a nyakába,majd nyomtam a szájára egy puszit.
-Na most megsértődöm..nem vagyok hülye gyerek. De azért remélem tetszik a rózsa.- fonta össze karjait a mellkasa előtt és durcásan az ablakhoz sétált.
Tudja hogy utálom, ha besértődik..ez a gyengém. Ezért mögé sétáltam,majd átöleltem és hátába furtam az arcom.
-Harry, ne haragudj. Tudod,hogy csak vicceltem.- mondtam halkan.
-Semmi baj. De akkor megcsókolhatlak?- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem hittem,hogy ehhez engedélyt fogsz kérni, de oké.- mosolyogtam rá.
Ahogy kiejtettem ez a számon,azonnal egymáshoz tapadtak ajkaink, és amíg levegőnk el nem fogyott,addig el sem szakadtak egymástól.
-Szeretlek.- döntötte homlokát az enyémhez.
-Én is. De mi a meglepetés?- kérdeztem izgatottan.
-Húú de türelmetlen valaki. -mosolygott, majd elő vett a zsebéből egy dobozt.- Reggel sétáltam a városban , és ezt találtam, remélem tetszik.- Ezzel át is nyújtotta a dobozt.
Amikor kinyitottam, azonnal egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egy nyaklánc volt a dobozban. És gyönyörű volt.
-Harry. Ez eszméletlen szép. És megy a gyűrűmhöz.- szipogtam.
-Jajj, ne sírj..Amúgy pont azért vettem meg.-húzott magához.
-Nem sírok,csak örülök neki. Biztos egy vagyon volt..nem kellett volna.-sóhajtottam.
-Azzal te csak ne foglalkozz, inkább vedd fel. Feltegyem?-mosolygott, majd ki is vette a nyakláncot, és a nyakamba tette.
-Harry ez tényleg gyönyörű. Köszönöm.-öleltem magamhoz,majd adtam neki egy gyors csókot.
És ekkor nyitott be Louis.
-Bocs, ha valamit megzavartam, de fél óra és indulunk. Szóval készüljetek. Ja és Kata. Szép a nyakláncod.-kacsintott rám,majd már ott sem volt.
Adtam még egy csókot Harrynek,aztán összepakoltam a cuccaim. Megnéztem,hogy mindent eltettem-e, aztán megvártam Harryt és együtt mentünk ki a szobából.
 Az előtérben megvártuk a többieket, utána pedig együtt mentünk el az autóig. Gyorsan bepakoltunk mindent, aztán elindultunk a repülőtérre.


Az út zökkenő mentesen zajlott, és a repülőtéren sem volt semmi gond.
Felszálltunk a repülőre,és vártuk,hogy felszálljunk. Amíg várakoztunk, elkezdtünk beszélgetni.
Alexisnek rögtön szembetűnt a nyakláncom. Óriási mosollyal az arcomon elmeséltem neki,hogy Harry micsoda kalandok útján juttatta el nekem ezt a kis szépséget.
Mikor belegondoltam a történtekbe,újra könny szökött a szemembe,amit a többiek értetlenül néztek.
-Nyugi,semmi bajom. Csak boldog vagyok. Ennyi.-mondtam,majd hozzábújtam Harryhez.
-Annyira aranyosak vagytok együtt. Remélem én is ilyen sokáig leszek együtt Niallel,és mi is ilyen boldogok leszünk. Tudom,hogy nem volt minden zökkenő mentes köztetek,de azért irigykedem.-mosolygott Alexis,majd megfogta Niall kezét.
-Hidd el, lesztek ti még ennél boldogabbak is.-mosolygott Harry.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Mindegy...-sütötte le a szemét.
-Nem.Nem mindegy. Ha belekezdtél,hát folytasd tovább.-néztem rá szúrós tekintettel.
-Semmi. Csak..mindegy. Majd otthon elmondom. Ez így,ennyi ember előtt ciki lenne.-vörösödött el teljesen.
-Hát oks.Te tudod.-öleltem át derekát.
Végre felszállt a gép, én pedig mily meglepő, ismét elaludtam.Lehet,hogy ez Harry hatása,de az is lehet,hogy a repülésé.De az tuti,hogy nem a fáradtságtól aludtam be.
Alvás közben elég érdekes álmok "gyötörtek".....

Kata nyaklánca