Bónusz rész

Na meghoztam a bónuszt. Remélem tetszeni fog, Jó olvasást :)xx


Épségben haza értünk Brazíliából,és a szokásosan tengettük napjainkat.
Én visszatértem az iskolába, a fiúk pedig elkezdtek egy újabb lemezen dolgozni.
Suli előtt,még gyorsan átrohantam Beccahoz meglesni a pici Esthert, aztán már rohantam is a suliba.
Az első óránk matek volt,amit az osztályfőnök zavart meg.
-Elnézést a zavarásért. Szeretnék megkérni mindenkit,hogy a következő szünetben,maradjon az osztályban. Új gyerek érkezik,és szeretném,ha mindenki kedvesen bánna vele. Köszönöm. Viszlát.-fejezte be az ofő,majd el is ment.
Hmm...új osztálytárs. Remélem fiú-elmélkedtem,majd visszatértem a matek füzetem társaságához.
Az óra fenn maradó része hamar eltelt,én pedig izgatottan vártam az új diákot.
Nem sokkal később megjelent az osztályfőnök,oldalán az új osztálytársunkkal. Mikor felém fordult a srác( mert időközben az is kiderült,hogy fiú) azt hittem leesek a székről.
Tisztára úgy nézett ki,mint a pasi az álmomban. Hihetetlen.
-Gyerekek akkor bemutatnám az új osztálytársatokat. Bruno Clarkot.-mondta az osztályfőnök
Na jó, Ez csak valami vicc lehet...neeem ez nem lehet. -gondoltam,és abban a pillanatban felpattantam a helyemről,és kifutottam a  teremből. Persze az osztályfőnök,és Bruno is, értetlenül nézett utánam.
Beszaladtam a mosdóba,és leöblítettem az arcom..reméltem ettől jobb lesz,és rájövök hogy hallucináltam. Visszamentem a terembe,de balszerencsére Bruno még mindig ott volt,és a mellettem lévő üres helyet foglalta el.
Illedelmesen leültem mellé és bemutatkoztam,majd zavaromban elkezdtem turkálni a táskámban.
-Amúgy figyu.-szólított meg.-Ugye nem azért rohantál ki mert csúnya vagyok,vagy ilyesmi?-sütötte le a szemét.
-Jajj nem. Dehogyis. Ez nincs így..nyugi..csak..ahh mindegy.-sóhajtottam,majd álltam volna fel a helyemről,de megfogta a kezem.
-Nem mindegy.Szeretném tudni..légy szíves mond el.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Ahh jó..-ültem vissza mérgesen,és elmeséltem neki az álmomat.
Elkerekedett szemekkel hallgatta végig,majd a végén ennyit fűzött hozzá:
-Bár ne csak álom lenne.-sóhajtott.
-Ne haragudj. De van barátom.-sütöttem le a szemem.
-Hát hogy ne lenne..egy ilyen szép lánynak.-vörösödött el.
-Köszi..de szerintem nem vagyok szép...-suttogtam
-Szerintem meg igen. De elmondod h ki a szerencsés? vagy titok?-érdeklődött.
-Nem.Nem titok. Harry Styles.-válaszoltam
-Az a Harry Styles?-csodálkozott
-Ha a One Directionös Harryre gondolsz akkor igen.-mosolyodtam el
-Nem elég,hogy híres,de még a csaja is ilyen szép.-mondta
-Köszi..de tényleg nem vagyok az.-kuncogtam.
-Amúgy hogy ismerted meg?-kérdezte
Elmeséltem neki az egész történetet,meg még egy csomó mindent magamról,és ő is mesélt magáról.
Meglepő,de pár óra alatt,remek barátok lettünk. Mikor vége lett az összes óránknak,még dumáltunk egy keveset,majd búcsúzáskor megölelt.
Boldogan sétáltam ki a suli ajtón,és meglepetésemre,Harry várakozott ott.
-Szia.-ugrottam a nyakába,és csókoltam volna meg, de elfordította a fejét.-Mi a baj?-értetlenkedtem.
-Ki volt az a srác? hmm? Az új pasid?- tolt arrébb.
-Az új osztálytársam...-suttogtam
-És már is ilyen mélységes a kapcsolatotok? Hogy itt enyelegtek?-mondta kicsit ingerülten.
-Nem enyelegtünk,csak megölelt..de te tudod..-mondtam szomorúan.
-Ahha biztosan..nekem nem kell még egy olyan csaj aki megcsal..Na szia.-majd sarkon fordult és ott hagyott.
-Harry..várj!- kiabáltam utána..de mint aki meg sem hallotta,tovább sétált.
Sírva estem össze az iskola ajtajában,és kb 10 perc múlva éreztem,hogy valaki átkarol.
-Hé.Mi a baj?-hallottam véleményem szerint Brunot.
-Se-semmi.-dadogtam,majd mikor felnéztem,láttam,hogy tényleg Bruno guggol mellettem.
-Nem úgy látom..naaa mesélj.-ölelt át.
-Ezt most légyszi ne. Majd holnap elmesélem. Legyél jó.szia.- ugrottam volna fel, erre leestem a lépcsőn
Bruno rögtön odajött,és megkérdezte ,hogy jól vagyok-e.
-Persze..csak egy picit fáj a karom..-mondtam
-Hagy nézzem.-emelte meg a kezem.
-Ne-ne-ne..ez nagyon fááj.-kezdtem mégjobban sírni
-Figyelj.Anya most jött értem.Beviszünk a kórházba megnézetni.Oké?-segített felállni.
-Nem kell..meg leszek.-motyogtam
-Ragaszkodom hozzá.Kérlek.-nézett rám bociszemekkel.
Végül nagy nehezen beleegyeztem,és bevittek a kórházba,ahol megállapították,hogy eltörött a singcsontom,szóval begipszelik a kezem.
Míg várakoztam addig Bruno szórakoztatott és mikor végeztem,haza is kísért.
Mikor hazaértem,gyorsan elbúcsúztam Brunotól, és bementem a házba. Természetesen megint nem volt otthon senki,így egyedül élvezhettem a Harryvel való veszekedés,és a kéztörésem örömeit.....