73-4.rész_Kata és Harry & Az utolsó Koncert

2 hét múlva
*Kata szemszöge*

Már 2 hete nem beszéltem Harryvel. Annyira nem értem,miért kellett ennyire kiborulnia…

De magának köszönheti..én próbáltam bocsánatot kérni,de ő túl makacs volt.

Lassan közeledik a szülinapom,és a turnénak is vége. Úgy terveztem,hogy az utolsó koncerten,majd kitombolják magukat,aztán Harryvel,egy szép romantikus estét töltünk együtt,amivel megünnepeljük a 18.szülinapomat.

De ez is csak álom marad,ahogy az is, hogy mi egyszer majd boldogan gyerekeket fogunk nevelni…

Még a gondoltam is fáj,hogy tán örökre elveszítettem. A szívem nem ver már úgy,mint régen. Mint amikor még vele voltam,és boldogan bújtam hozzá,vagy akár csak simítottam végig a kezén. Ez az érzés tán örök emlék marad,és soha többé vissza nem hozható.

Próbáltam feldolgozni az eseményeket,és Harryt kitörölni az életemből,de nem ment…

Ha elnéztem bár merre,vagy becsuktam a szemem,mindenhol őt láttam. Az illata szintén mindenhol ott volt. És tán ez az..ami miatt soha nem fogom elfelejteni. Ez lehet,hogy egy jel,hogy nem szabad feladnom,és vissza kell szereznem őt. Nem veszíthetem el. Az már túl sok lenne. Nekem ő jelenti az életet..és nélküle,Félember sem vagyok.

Szomorúan sétáltam ki a szobámból,majd a folyosón sétálva,észrevettem,hogy Harry, egy feltehetően rajongó csajjal kavar.

Annyira rossz volt ez látni. A szívemet mintha kitépték volna..és még az utolsó dobbanásai közepette,óriásikat rúgtak volna belé.

A könnyek elárasztották a szememet,és sírva rohantam Louishoz. Nem tudom miért éppen hozzá, de most rá volt szükségem. Én sem értem miért.

Sietve kopogtam az ajtón,ami szinte már dörömbölés volt. Azonnal ajtót is nyitottak,és szerencsémre Lou állt az ajtó túl oldalán.

Gyorsan bementem a szobába,és azzal a lendülettel Louis nyakába is borultam.

-Mi történt kicsilány?- kezdte simogatni a hajamat.

- Ha-Harry. Előbb…láttam ahogy egy csajjal kavaar….-szipogtam.

-Jajj. Biztos csak rosszul láttad. Sosem tenne ilyet..hisz szeret.- nyomott puszit a hajamra.

- De nem. Louis..ő tényleg kavart vele…de mindegy is..ha ennyit számítottam neki. – sóhajtottam nagyot.

-De tényleg szeret. Hidd el. Csak..- nem tudta befejezni mert kopogtak. – Bocsi kinyitom..sietek vissza. –kacsintott,majd odarohant az ajtóhoz és kinyitotta….

*Harry szemszöge*

Épp egy lánnyal beszélgettem a folyosón,amikor észrevettem,hogy Kata közeledik felénk.

Láttam,ahogy elkezd sírni,majd elrohan.

Hirtelen nem tudtam mit tegyek..haboztam. De aztán utána mentem..de már nem láttam sehol.

Végig kopogtattam az összes srác szobáját, végül Louisnál találtam meg.  Akkora kő esett le a szívemről.

Tudom,hogy miattam van szegény ilyen állapotban. De nehezemre esik bocsánatot kérni..és nem értem miért. Hiszen szeretem,és bármit megadnék érte.

Kopogtam,aztán idővel az ajtó is kinyílt,és Louis állt velem szemben. Láttam,ahogy a háta mögött Kata csak sír, és szívem szerint odarohantam volna és megölelem. De nem tehettem,hisz Louis az utamat állta.

-Hé. Bejöhetek? –kérdeztem,de közben elcsuklott a hangom.

-Ezt ne tőlem kérdezd..nézett hátra Katára,aki bolintott,majd Louis behívott a szobába.

-Köszönöm. Ez igazán sokat jelent. Beszélhetnénk. –néztem Katára.

-Ha akarsz.-válaszolt flegmán,majd leült a fotelba,

-Akkor én most itt hagylak benneteket. Kata , ha valami baj van, tudod hol találsz.-mondta Louis és el is indult.

Kata elé térdeltem, majd megfogtam a kezét, amit ő persze rögtön elhúzott.

-Hé. Amit előbb láttál. Az nem volt semmi. Tényleg. Csak dumáltam a csajjal,semmi több. Esküszöm.-kezdtem bele.

-Tudod drága Edward… Én is csak gratuláltam Liamnek..amit te annyira félreérettél. Tudod.Ő a barátom,de nem tehetek róla,hogy ez téged zavar. Amikor a múltkor megfogtam a kezét,az is csak együtt érzésből volt.

Én már nem szeretem őt. CSAK IS TÉGED. És ha ezt nem vagy hajlandó elfogadni,akkor szerintem hanyagolnunk kéne az egészet….-fakadt ki.

-Állj-Állj. Kata. Te az életed jelented számomra, és nem tudom miért voltam ekkora barom. Tényleg nagyon szeretlek. És bocsánatot kérni jöttem. Nem tudom,hogy miért kellet ehhez az,hogy sírni lássalak. De tudnod kell,hogy énis csak téged szeretlek,senki mást. És képes lennék érted az életem is feláldozni. Szóval kérlek..adj egy utolsó esélyt….- könyörögtem.

Erre simított egyet az arcomon,majd felállt.

Körbe sétált a szobán,majd visszatért hozzám,és újra megsimította az arcom. Már annyira nem bírtam. Átöleltem a derekát,majd megemeltem az állát,hogy tekintetünk összeérjen.

-Szóval? Megbocsátasz? Szülinapos…- mosolyodtam el.

-Meg. Majdnem szülinapos. De ez az utolsó. Nem szeretném,ha bármin is kiakadtál újra.- fúrta a mellkasomba a fejét.

-Szeretlek.-suttogtam,majd nyomtam egy puszit a homlokára.

-Én is téged. De ha nem baj,nem csókolnálak meg. Még nem menne…-sütötte le a szemét.

-Nem baj..a lényeg,hogy újra együtt vagyunk.-pusziltam meg. Majd kézen fogva kisétáltunk a szobából.

Útközben összefutottunk Louissal,aki csak egy mosollyal reagált,majd Niallel,aki boldogan ugrott a nyakunkba.

Ezek után már igyekeztünk minél előbb Kata szobájába érni,ami végtére is, sikerült.

-Amúgy izgulsz már az esti koncert miatt?-mosolygott rám Kata.

-Nem.Most már nem. Így,hogy velem leszel,már semmi baj nem lehet.-éreztem,ahogy elvörösödöm.

-Jajj. Olyan aranyos vagy,mikor elvörösödsz. Kis majom.-ölelt meg.

-Haha.Nagyon vicces.Nem szeretem mikor paradicsom vagyok…-nevettem fel.

-Na jó. Hagyjuk. Inkább nézzünk valamit a tvbe.-ragadta meg a kezemet Kata,majd magával húzott az ágyra.

Leültünk,majd gyorsan kerestünk valamit. Épp valami filmet adtak,így hát elkezdtük nézni. Kata a mellkasomra tette fejét,és úgy nézte a tv-t. Közben simogattam a haját,aminek köszönhetően,kb fél óra múlva be is aludt.

Olyan jó volt nézni,ahogy alszik,és tökre édesen szuszog. Sajnos fel kellett ébresztenem,hisz mennünk kellett a koncertre.

-Hé kicsim.-simogattam meg a hátát.- fel kéne kelned,mert mennünk kell.

-Hm? Mégis hova? Annyira jót aludtam..miért keltettél fel?- nyafogott.

-Na ne nyafogj. És a koncertre.-mosolyogtam

-Jaa. Akkor ezt mondd. –pattant ki az ágyból.

-Na..azért ennyire nem kell sietni. Fél óra múlva érted jövök.Addigra legyél kész. Kérlek valami csinosat vegyél fel. Köszi.- mosolyodtam el,majd nyomtam egy puszit a homlokára és elmentem….

*Kata szemszöge*

Annyira örülök,hogy kibékültem Harryvel. Annyira boldognak érzem magam ismét. Miután kiment a szobámból. Gyorsan kivettem egy nadrágot, és egy csinosabb felsőt a szekrényből,és elrohantam a fürdőbe.

Megmostam az arcom, és a fogamat.Majd felöltöztem,és feltettem egy laza sminket.

Megkerestem a válltáskámat,majd beledobtam a telefonom,és minden fontosabb iratot,és utamat vettem,Harry felé.

*Louis szemszöge*

Annyira jó volt látni,hogy Harryék végre kibékültek. Azt hiszem,ez méltóajándék Kata szülinapjára…Úristen de barom vagyok. Fel sem köszöntöttem.

Amint feleszméltem,rögtön rohantam is Katához, de épp akkor láttam meg Harryvel,szóval meggondoltam magam. Majd a koncerten felköszöntöm.

*Niall szemszöge*

Ma van az utolsó koncert. Nagyon várom már. De egyben izgulok is. Annyira jó, hogy Alexis itt van velem. Mindenben támogat,és olyan biztonság érzetet ad.

Kb 8 fele együtt indultunk el a koncertre,és ami nagyon meglepett, az az volt,hogy Harryt és Katát együtt,EGYÜTT látom.

Nagyon örülök,hogy végre kibékültek. Rossz volt nézni,ahogyan szenvednek.

Amikor megérkeztünk az arénába ahol felléptünk.már teljesen tele volt. Mi is alig jutottunk be.

Gyorsan berohantunk az öltözőbe,majd a színpadra.

A tömeg ismét örjöngött, és el sem tudtam hinni,hogy ez az utolsó koncertünk.

Az utolsó szám,amit énekeltünk. Az a Stereohearts volt. De mielőtt elkezdtem volna, Harry arrébb hívott,és súgott valamit a fülembe. Ami a következő volt.

-Szóval kedves közönség. Fontos dolgot kell közölnöm. Van ma köztünk egy olyan ember, aki nagyon fontos számunkra. Nagyon sok dolgon segített már át minket,és ezt nem tudjuk eléggé meghálálni. Szeretném,ha nagy tapssal üdvözölnétek, a mai szülinapost Katát.

Amúgy..Kata Harry barátnője,csak úgy megsúgom.

A tömeg óriási tapsviharba kezdett,Katát  pedig úgy kellett berángatni. Harry magához ölelte,majd én bele kezdtem a Stereohearts-ba.

A szám közben Kata elsírta magát,de annyira aranyos volt.

Láttam ahogy egy köszönömöt tátog felém,majd zavarában Harryhez bújik.

Igaz,hogy ezt nem látta,de én egy mosollyal nyugtáztam az eseményeket,majd tovább énekeltem.

A koncert végén,megköszöntük mindenkinek hogy eljött,és hogy támogatnak minket. Még kiosztottunk pár autogrammot. És célba vettük a szállodát.

-Én annyira fáradt vagyok.- panaszkodott Liam.

-Ahh ne is mondd.- zengtük egyszerre,majd beszálltunk a kocsiba.

Az út viszonylag csendben telt el..de láttam,hogy Liammel valami  nagyon nincs  rendben….

*Liam szemszöge*

Nem hiszem el,hogy megint elszalasztottam. Pedig annyira szeretem. És sosem szerettem volna elveszíteni…de tessék ez lett a vége. Egy másik srácot szeret,és én csak egy emlék, talán csak egy gyönyörű hiba maradtam számára…..