2012. február 12., vasárnap

72.rész_Koncert

Sziasztok. Tudom,hogy szerdára ígértem a részt,de most meghoztam,és nem is egy részt teszek ma,hanem többet.Szóval remélem ezzel tudlak titeket kárpótolni...
Remélem tetszeni fognak a részek..kommentelni ne felejtsetek..az utolsó résznél fenn áll az alku,hogy 5 komment és jön a következő.
Jó olvasást. Puszi :)) xx




(Még mindig január 13.)

*Kata szemszöge*


Az elmúlt napokban sajnos nagyon eltávolodtunk egymástól Harryvel..és ez részben az én hibám.
De sajnos én nem tehetek arról, hogy ennyire együtt érzek. Bárkivel is. Lehet az barát,expasi,vagy akár egy idegen is…ha szomorúnak látom,vagy úgy tűnik,hogy segítségre van szüksége,én ott termek és rögtön segítek neki. Ez az egyik gyenge pontom.
De ezt Harry is tudja..és nem értem miért nem képes elfogadni.

Lehet,hogy nem kellett volna Liammel annyira törődnöm, de nem tehetek róla, ilyen vagyok.
És persze amilyen szerencsém is van,Harry szerencsére félre értett minden azon a bizonyos sétán,és bármennyire is próbáltam tőle bocsánatot kérni, nem volt hajlandó velem szóba állni.
Éjjel Zaynékkel kellett aludnom,mert Harry ki tett a saját szobámból…szép dolog.

Délután kettő körül ébredtem…vagyis akkor keltett Niall,hogy most már ideje lenne kikelnem az ágyból…de nem volt valami egyszerű.
Annyira lelkiismeret furdalásom volt Harry miatt, és ezt Niall is észrevette.

-Hé drágaságom. Mi a baj? – ült le az ágyam szélére.
- Semmi sem. Hagyjuk az egészet. Nem érdemlem meg,hogy foglalkozz velem.- húztam a fejemre a takarót.
- Na..ne legyél hülye.-förmedt rám Niall,majd lehúzta a takarót a fejemről.
- Nem vagyok az. Csak tudom az igazságot. – húztam a számat.
- Ha annyira tudod,akkor fogadd el,hogy érdekel mi van veled. Utálom mikor szomorú vagy. Na szóval? Mesélj mi van.- nézett rám jelentőségteljesen.
- Tudod…csak Harry. Nagyon megbántottam szegényt. És most nem tudom mit tegyek, hogy megbékéljen. – szontyolodtam el.
-Talán kérj bocsánatot, első lépésnek igazán megteszi. –mosolygott rám Niall.
-Na épp ezaz. Próbáltam. De szóba sem áll velem… - sóhajtottam.
-Akkor szerintem adj neki időt. Vagyis várj mondjuk a mai koncert végéig. Tuti csak túl izgatott,ezért nem akar veled dumálni.- kacsintott rám.
-Hát jó. Legyen igazad.-ölteltem meg,majd kikászálódtam az ágyból,és elvonultam a fürdőbe.
Gyorsan megmosakodtam és megmostam a fogamat,aztán visszamentem a szobába.
Niall ekkor még mindig az ágyamon ült,és engem figyelt.
-Mi ennyire figyelemre méltó?- vontam fel a szemöldököm.
-Az,hogy egyszál bugyiban és topban szaladgálsz előttem. De én mentem is. Szia. Sok sikert Harryhez.-nyomott egy puszit az arcomra,és már ott sem volt.
Én persze full vörös fejjel álltam a szoba közepén,és nem tudtam,hogy mosr sírjak-e vagy nevessek.

Gondolkozásomat kopogás zavarta meg.
-Egy pillanat.- kiabáltam,majd magamra kaptam a köntösöm,és ajtót nyitottam.
Nem volt nagy meglepetés,Liam állt az ajtóban.
-         Jó reggelt álomszuszék. –mosolygott rám
-         Neked is szia. Bejössz?-kérdeztem én is mosolyogva.
-         Ha nem nagy gond.-nevetett,majd belépett az ajtón.

Gyorsan megöleltem,majd megkértem,hogy várjon amíg felöltözöm. Sietve kikaptam egy pólót és egy nadrágot a bőröndömből,és magamra aggattam őket.

-Na mi szél hozott Payne?- ugrottam a fotelbe.
-Semmi se. Csak kíváncsi voltam,hogy fenn vagy-e már. – mosolygott,majd felhúzott,aztán beült a fotelba,és az ölébe rántott.
-Ez azért nem kéne..szerintem.- próbáltam volna felállni,de karjaival megfogta a derekam és visszatartott.
-Csak egy picit. Na légyszi. Csak mint barátok.- nézett rám kiskutya szemekkel.
- Jó. De csak mint barátok.- sóhajtottam. – de komolyan, mi szél hozott?- vontam fel a szemöldököm.
- Csak meg akartam köszönni a tegnapi napot. Nagyon jól esett,hogy ott voltál nekem, és hogy vállaltad ezt a dolgot Harryvel. Miattam..- vörösödött el.
-Nem tesz semmit..de ha nem nagy gond. Ezt ne emlegessük. Nagyon hiányzik Harry,pedig csak 1 napja,hogy nem beszéltünk.- mondtam könnyes szemekkel.
-Jajj. Ne sírj. Majd rendbe hozzuk. Ígérem.-fogta két keze közé az arcom,majd adott egy puszit.
-Köszönöm Liam…de azt hiszem,én most megyek,és megkeresem Louist… - sóhajtottam,majd felpattantam Liam öléből, és elindultam Louisék szobája felé…..



*Liam szemszöge.*

Még mindig szeretem ezt a lányt..nem tudom mit tegyek. Nem akarom tönkre tenni az életét azzal,hogy „ellopom” Harrytől. De ezekkel az érzésekkel már nem tudok mit tenni. Nagyon fáj őt mással látni. És el sem tudom képzelni milyen szar lehetett neki,amikor többször is megcsaltam. Annyira fáj. Hogy lehettem ekkora barom,hogy hagytam elmenni???

*Louis szemszöge*

Épp , hogy úgy mondjam FONTOS dologra készültünk Nicivel..amikor valaki kopogott.
Mondanom sem kell szerintem mennyire mérges voltam, de amikor ajtót nyitottam, idegességem elszállt, mivel egy könnyektől vörösszemű Kata állt előttem.
-Úristen Kata. Mi a baj?- öleltem magamhoz szorosan.
-Semmi sem..csak tudod Harry..-nyökögte.
-Mi történt? Bántott? Vagy mi a fene?- lépett mellém Nici is.
-Nem..Én…Én bántottam meg őt…- kezdett el sírni.
-De mi történt?? Mondd már.- türelmetlenkedtem.
-Tegnap, mikor sétáltunk. Otthagytam és inkább Liammel jöttem,mert úgy éreztem Liamnek nagyobb szüksége van rám…És Harry nagyon megharagudott. Bocsánatot is akartam kérni..de elküldött…-sóhajtozott nagyokat,majd még szorosabban magához ölelt.
-Jajj drágaságom.-mondtuk egyszerre Nicivel,és egyszerre is öleltük át.
-Nyugi.Minden rendbe jön. Ígérem.-mosolyodott el Nici,majd adott Kata hajára egy puszit.
-Bocsi srácok ,hogy zavartam. Most készüljetek,mert lassan indulnunk kell a koncertre.-motyogta Kata.
-Biztos hogy szeretnél jönni?- kérdeztem aggódóan.
-Persze meg leszek én. Na sziasztok. És köszönöm.-erőltetett magára egy mosolyt, majd elment.

*a koncerten*

Gyorsan elkészülődtünk,és elindultunk a koncertre. Annyira izgatott voltam,hogy a Big Time Rushsal léphetünk fel. Főleg Brazíliában. Mikor odaértünk, meglepettem vettem észre,hogy Neymar is ott van ,és nem is akárkivel, hanem a mi drága kis Destinynkkel, nem is akárhogy.
Épp egymást „nyalták” amikor megérkeztünk.
Tudni illik,hogy elég kotnyeles vagyok, így nem bírtam ki,hogy nem menjek oda.

-Nini. Ti csak nem együtt? – vigyorogtam
-De igen. – Jelentette ki büszkén Des,majd nyomott egy puszit Neymar arcára.
-Hát gratulálok. De én megyek is. A színpad mögött találkozunk.- kacsintottam rájuk,majd ott sem voltam.

Kata hátul kullogott Zaynnel. Annyira rossz volt nézni,hogy ennyire le van törve.
Láttam,ahogy Harry hátra néz,majd semmilyen érdeklődést nem mutatva, visszafordult felénk.

Már csak fél óránk volt a koncertig,szóval bevonultunk az öltözőinkbe, rendbe szedtük magunkat,majd sok szerencsét kívánva egymásnak, felsétáltunk a színpadra.
A tömeg örjöngött. Annyira jó érzés,hogy a hazánktól ilyen távol is vannak rajongóink.

Lenyomtunk pár saját számot, és duettet a Big Time Rushsal aztán levonultunk a színpadról.
Végül következett az autogram osztás amiközben mindent megköszöntünk, a megjelenteknek.

Mikor ezzel is végeztünk, levonultunk,én pedig odamentem Nicihez.
De ami pár perccel később fogadott,az igazán ledöbbentett.
Kata Liam nyakába ugrott,és gratulált neki egy puszi kíséretében.
Ezt a puszit, Liam is viszonozni szerette volna, de ebben a pillanatban Harry jelent meg tiszta idegesen.

-Ennyire szerettél? Ennyire bánod,hogy megsértettél? Ennyire? Hogy ma már vele csókolózól? – kiabált Harry.
-Én nem is..csak gratuláltam neki…de látom már a szemeddel is gond van…- sütötte le a szemét Kata.
- Haver. Én tényleg nem smároltam vele…azt azért éreztem volna..És tuti,hogy nem így állnék itt…- tiltakozott Liam is.
-Te inkább maradj csöndben. Hányszor szeretnéd még elvenni tőlem? Ha?? Válaszol!! – förmedt Harry Liamre.
-Héhé. Cica..nyugi..nem történt tényleg semmi. Végig itt voltam. De azok után,amilyen vagy szerencsétlen csajjal…igazán megérdemelnéd,hogy elhagyjon..- keltem Kata védelmére.
- Louis..inkább törődj a magad dolgával..- förmedt rám is.
-Tudod Harry..én bocsánatot akartam kérni. MOST. De azok után,hogy ennyin kiakadsz,és még Louissal is így bánsz, talán igaza van Lounak..Ne csodálkozz, ha ennek itt és most vége…- ecsetelte Kata,majd sarkon fordult és elment.

Kitudja merre ment,és mikor tér vissza, de mire utána mentem volna, már nem láttam sehol.

*Kata szemszöge*

Nem értem,hogy egy puszit miért kell ennyire félre érteni. Rendben van.hogy még mindig szeretem Liamet. De már nem tudok rá ÚGY nézni…csak mint barátra. Nekem Harry az igazi, és ebben már teljesen biztos vagyok. Az egy másik dolog, hogy szeretem Liamet…mindig is fogom. De nekem akkor is Harry lesz az igazi..és ezt érzem,és eddig is így véltem. Annyira érthetetlen számomra, hogy miért kell mindent ennyire félre érteni….


1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett *-* úgy imádtam *o* és szegény Kata:(( béküljenek már kii Harryvel <33 :(( Harry Babyy, ne durcázz már :SS <33
    siess a folytival Esztii, szeretlek! :) xx

    VálaszTörlés