83.rész_Ezt nem hiszem el

 

*Kata szemszöge*

Harry egész héten tök furán viselkedett,és ezt nem tudtam mire vélni. Egész héten került,órákra eltűnt,és nemis   szólt arról,hogy elmenne. Találkozókat mondott le, már kezdtem megijedni,hogy valami rosszat tettem,vagy már nem szeret.

Egészen addig ebben a hitben éltem,amíg egyik nap fel nem hívott,hogy szeretne velem találkozni.

Persze én egyből bele egyeztem,nem kellett kétszer kérnie.

Gyorsan felöltöztem. Felvettem egy pirosnadrágot amerikai mintás felsővel,és a kedvenc bőrkabátommal,felkaptam a cipőm,és a táskám,és már otthon sem voltam.

Kb 15perc séta után oda is értem a megbeszélt helyre,de Harry még nem volt sehol.

Leültem egy padra,és várakoztam.

Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott,de amíg vártam eléggé lehűlt a levegő.

Iszonyatosan unatkoztam,ezért elkezdtem babrálni a telefonomat.

Végül csak azt vettem észre,hogy valaki befogja a szememet,és a fülembe suttog.

-Megjöttem édesem.Ne haragudj rám.-mondta.

-Ha leveszed a kezed a szememről,akkor tárgyalhatunk róla.-mosolyodtam el

Harry abban a pillanatban el is vette a kezét,és lehuppant mellém.

-Szia édesem.-csúszott közelebb,és megcsókolt.

-Neked is szia. Na mondd mi volt olyan fontos.-bújtam hozzá

-Na.Csak ne olyan gyorsan,egész héten nem láttalak,hagy élvezzem a pillanatot.-mosolyodott el, és szorosan magához ölelt.

-Ez sem az én hibám.-mondtam magam elé

-Hogy mondod?-kíváncsiskodott

-Semmi,semmi.De mondd már miért kellett idefagynom,amíg ideértél.-sürgettem

-Majd otthon kárpótollak,de akkor belekezdek.-motyogta,majd felállt a padról,és letérdelt elém.

Úristen.Ne.Csak ne kérje meg a kezem.Úristen.-mondogattam magamban.

-Szóval. Hol is kezdjem. Gyorsan elmondom amit akarok. Nagyon régóta szeretlek,és nem bírok nélküled élni. Azt hiszem eleget vártam rád,régóta együtt is vagyunk. Ezért szeretném megkérdezni,hogy Kata McCartney,lennél a feleségem.-mondta el a szövegét,majd azokkal a nagy csillogó szemeivel rám nézett.

-Úristen Harry.Én nem tudom mit mondjak. Ez-ez...hihetetlen.-motyogtam

-Ha lehet igent. Ha nem nagy kérés.-mosolyodott el,és még mindig ugyanúgy nézett rám

-Oké,igent mondok. De lenne egy feltételem.-húztam fel őt álló helyzetbe.

-Akármit megteszek,csak mondd.-nézett rám bizakodóan.

-Mivel még csak 18 vagyok,szeretnélek megkérni,hogy az esküvőt,még ne most tartsuk meg,majd később. De szívesen leszek a menyasszonyod.-mosolyogtam rá

-Ez végre hajtható.-mosolygott ő is,majd szorosan átölelte a derekam,és megcsókolt.

Azt hiszem,kapcsolatunk,egyik legszebb,és legboldogabb pillanata volt ez,és nem tudom elhinni,hogy ez pont velem történt meg.