13.RÉSZ_BONYODALOM

Felmentem Liam után a szobájába, de a pulcsiján kívül nem találtam ott semmit. Bementem a fürdőbe is, de ott sem találtam meg.Hallottam,hogy nyílik az ajtó, ezért hátra fordultam, hogy megnézzem ki az. Csodálkozásomra Liam állt ott. "Hát te merre voltál?Mindenhol kerestelek!"-mondtam felvont szemöldökkel. "Louis szobájában voltam, olyan helyen akartam lenni, ahol nem találsz meg. Gondolkodnom kellett." mondta egy cseppnyi szomorúsággal a hangjában." És mégis min kellett gondolkodnod? Azon, hogy miért érzem magam jól más társaságában is? Hahó! Nem tőled függök!" csattantam fel. "Az egy dolog, hogy nem függesz tőlem, de akkor sem kéne más pasikkal henteregned"kezdett kiabálni velem."Ja és főleg nem a legjobb barátommal" ordított. "Neked az mióta hentergés, ha két ember együtt nevet? Lehet hogy én vagyok a hülye, meg a maradi, de szerintem a hentergés nem azt jelenti, hogy két ember egymásra dőlve nevet."mondtam Liamnek higgadtan. "Egyáltalán nem vagy hülye, de szerintem te is félre értetted volna, ha így látsz egy lánnyal." mondta. "Lehet hogy félre értettem volna, de bízom benned annyira. hogy tudom, nem csalnál meg, főleg nem olyan helyen tennéd, ahol láthatom, hogy mással vagy. De tudod, engem sem ejtettek a fejemre."-mondtam neki könnybe lábadt szemmel. Mikor ránéztem Liamre, egy üres tekintettel találtam szembe magam. Nem értettem mi baja lehet, de ezek után nem is érdekelt. Fogtam magam és kiindultam az ajtón. Nem jutottam messzire, mert Liam megragadta a kezem. "Te most mégis hova mész?"-kérdezte felvont szemöldökkel. "El innen. És egy darabig ne is számíts arra, hogy látsz"mondtam,majd kitéptem a kezem a szorításából, majd lefutottam a lépcsőn, ahol szembe találtam magam Zaynnel, aki nem értette,miért sírok. "Majd egyszer elmesélem"-mondtam neki zokogva, majd kirohantam az ajtón. Bepattantam a kocsiba és hazáig meg sem álltam. Az egész utat végig sírtam, alig láttam a könnyeimtől. Mikor haza értem, kipattantam az autóból és felrohantam a szobámba. Magamra kaptam Liam pulcsiját és lefeküdtem az ágyamra. Özönvízszerűen ömlöttek a könnyek a szemeimből, ilyen még sosem volt, de amit ma Liam csinált, nagyon rosszul esett. Hallottam, hogy megcsörren a telefonom, megnéztem és azonnal ki is nyomtam. Liam volt az...Ezek után nem gondolhatja komolyan hogy felveszem... Még néhányszor megcsörrent a telefonom, de egyszer sem vettem fel. A 10.csörgésnél már meguntam, így kikapcsoltam a telefonom. Nem elég, hogy anyukámat ténylegesen nem látom egy hétig, még a barátom is így viselkedik velem. Erre a gondolatra még jobban sírtam, már ha ez lehetséges. Már egy jó ideje biztos, hogy feküdtem az ágyamon és végig csak Liam járt a fejemben, Elmélkedésemet a gyomrom szakította meg. Jelzett, hogy most már ideje lenne enni, mivel ma még semmit sem ettem. Felkeltem, majd lesétáltam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, de nem volt benne semmi, ami egészen meglepett, mivel tegnap este még tele volt, és a vacsit sem ettük meg teljesen.De mivel nem találtam otthon semmit, ezért muszáj volt lemennem a boltba. Megmostam az arcom , hogy valamivel normálisabban fejem legyen, lecseréltem a pulcsim, felkaptam a táskám és elindultam. Mikor kinyitottam az ajtót, nagyot néztem. Zayn állt az ajtónk előtt, és épp kopogott volna. "Szia, Hát te ? Neked nem inkább Beccanál kéne lenned?"kérdeztem meglepetten. "De , csak előtte megakartam nézni, hogy vagy, Nem éppen kedvező állapotban mentél el tőlünk." mondta Zayn , majd megölelt. " Köszönöm, hogy aggódsz, de meg leszek. Nem lett volna fontos eljönnöd." mosolyogtam rá. "Ugyan, a barátnőm legjobb barátnője azért nekem is fontos" vigyorgott. "Na szóval, elmondod mi történt ??" kíváncsiskodott Zayn. "Hááát, mos le kell mennem a boltba, de ha elkísérsz, elmondok mindent" válaszoltam neki. Aztán kézen fogott és elindultunk. Útközben elmeséltem neki mindent. Ő egyetértően bólogatott. Sosem gondoltam volna, hogy a legjobb barátnőm pasija fog engem megérteni.Nagyon jól elbeszélgettünk, és segített kiválasztani hogy mit vegyek. Olyan tanácstalan voltam, még azt sem tudtam mit szeretnék enni. Bevásároltunk, és Zayn segített haza vinni mindent. Nem tudtam volna neki eléggé meghálálni az egész napi lelkisegélyt, ezért felajánlottam, hogy főzök neki valami finomat. "Á. Nem akarok nyűg lenni. Nem szükséges" ellenkezett."Hagyd már.Nekem ez nem tart semmiből. Nagyon sokat segítettél ma, szóval szeretném ha maradnál." mosolyogtam rá. "De azért remélem Becca nem fog megharagudni rám, hogy az egész délutánt nálam töltötted. Mi lenne , ha áthívnám őt is?" kérdeztem. "Nekem okéé, ha téged nem zavar." nevetett, Fel is mentem a telefonomért, hogy felhívjam Beccat. Mikor bekapcsoltam a telefonom, láttam hogy 50 nem fogadott hívásom volt és 3 db sms.em jött. Megnéztem és láttam hogy mindegyik Liamtől jött. Nem nagyon érintett meg. Azonnal ki is töröltem az sms..eket, aztán felhívtam Becca-t. "Szia ecca,itt Kata. Nincs kedved átjönni kajálni?? Zayn is itt van "mondtam. "Szia.Persze hogy átmegyek. De Zayn mit keres ott?" értetlenkedett. "Ha átjöttél, mindent elmesélek." mondtam neki, szomorúsággal a hangomban. "Rendben,Sietek, Puszi" Majd letette. Mikor én is letettem, azonnal kikapcsoltam a telefonomat, majd visszamentem Zaynhez. " Na Becca pár percen belül itt lesz. Addigra a kaja is kész lesz." mosolyogtam. Még egy kicsit beszélgettünk Zaynnel, majd megérkezett Becca. "Szia Becca, gyere be ! " mosolyogtam rá. "Szia BFF-em" nyomott puszit az arcomra. 'Hello kicsim" mosolygott Zayn a háttérben. Becca persze rögtön a nyakába ugrott, amit rossz volt nézni, mert ebben a pillanatban én is ezt tehetném Liammel. Mikor abbahagyták egymás csókolgatását, kiszedtem a sütőből a csirkét és a steak burgonyát, majd letettem eléjük 3 tányér kíséretében, és elkezdtem mesélni a történteket.