2011. november 12., szombat

55.RÉSZ_VÉGRE OTTHON

október 23.


Hosszú idő után (2hét) végre az összes srác haza jön. Az érkezésük előtti éjszakán alig bírtam aludni . Annyira vártam hogy végre magamhoz öleljem Harryt, és ne csak telefonon keresztül hallhassam a hangját.
Reggel korán keltem fel, és azonnal sürögni-forogni kezdtem. Megmostam a hajam és becsavartam, hogy szép loknikban álljon. Kerestem egy szoknyát és egy csinos felsőt. Mindenképp el akartam kápráztatni Harryt. Míg száradt a hajam,lementem a konyhába. Összedobtam egy szendvicset és csináltam egy tejeskávét. Gyorsan megreggeliztem, és visszarohantam a szobámba. Bekapcsoltam a gépem, és felmentem twitterre. Megnéztem a srácok adatlapjait , mindenki fala tele volt köszönésekkel, meg rajongók kiírásaival, de Harryén még más is volt. Az utolsó üzenetén bekönnyeztem. Ez állt benne:
„Köszönöm Európa ezt a csodás turnét. Örülök, hogy itt lehettem. De ma végre a számomra legfontosabb emberrel lehetek. Már nagyon hiányzik az én kis cicóm. De szerencsére ma végre a karjaim között érezhetem. Szeretlek Kata. xx”
„Istenem de édes.” Gondoltam, majd visszaírtam neki.
„El sem hiszed mennyire hiányoztál. De ma végre újra együtt. Nagyon szeretlek cicóm. xx”
Mikor megírtam az üzenetet, kapcsoltam zenét és elmentem megcsinálni a hajam. Sokkal jobban sikerült , mint amire számítottam. Két oldalt feltűztem, aztán kisminkeltem magam és felvettem a kiválasztott ruhákat.
Mikor már teljesen kész voltam, felvettem a táskám és elindultam Harryékhez.
Claire kedvesen üdvözölt és megdicsérte a ruhámat .
„Szia Claire. Örülök hogy tetszik a ruhám. Szerinted Harrynek is tetszeni fog?” pirultam el.
„Hát persze. De gyere már be.” Nevetett Claire.
„Oké. Amúgy a lányok merre vannak?” érdeklődtem.
„Az apjuknál. Majd csak este jönnek, szóval csak ketten megyünk Harryért.” Újságolta Claire.
„Értem. Pedig jó lett volna velük találkozni” mondtam szomorúan.
„Hát..Ha akarod , itt aludhatsz. Megengedem” mosolygott.
„Köszönöm, de ma nálunk lesz a csapat, szóval…” mondtam.
„Hát akkor majd máskor” kacsintott.
„Amúgy. Szerintem indulnunk kéne.1Óra és itt a gép” szóltam Clairenek.
„Igazad van. 1 perc . Hozom a kulcsokat és mehetünk is.” Mondta , majd elrohant a kulcsokért , aztán indultunk is.
Útközben nagyon jól elbeszélgettünk Claire-rel, Meglepően jól kijövünk egymással. Olyan mintha a második anyukám lenne.
Mire kiértünk a reptérre, Nici, Louis, Niall, Zayn szülei, és Danielle is már ott voltak. Üdvözöltük őket, majd mi Nicivel félrevonultunk.
„Bocsim hogy elrángattalak, de tudod…Dani” motyogtam.
„Semmi baj. Én sem kedvelem.” Helyeselt Nici.
„Figyi. Ma nálunk lesz a csapat. Ugye eljössz?” néztem rá kiskutyaszemekkel.
„Persze. Ki nem hagynám. De Liamék is ott lesznek?”kérdezte.
„Csak Liam. A csirának valami más programja van.” Biccentettem a fejemmel Dani felé.
„Csíra..ez tetszik.” Kezdett nevetni Nici.
„Hát de ha az? Én nem tehetek róla” ecseteltem.
„Hé. Leszállt a gép lányok” szólt nekünk Louis apukája.
„Köszönjük. Már megyünk is.” Kiáltottunk vissza, majd megfogtuk Nicivel egymás kezét és a kapuhoz rohantunk.
Pár perc múlva a srácok már jöttek is kifelé, nagyon nagy mosollyal az arcukon.
Természetesen Louis és Harry voltak az elsők, akik kijöttek.
Nicivel nekünk sem kellett több, azonnal a nyakukba ugrottunk és szanaszét csókoltuk őket.
„Na jó. Elég. De mi is örülünk nektek.” Kuncogott Harry.
„Jaj annyira hiányoztál Cicó” bújtam Harryhez.
„Te is nekem. -Csókolt meg- de most ne haragudj , de köszönnék anyámnak is. De utána ígérem csak tied vagyok” csókolt meg újra.
„Upsz. Igazad van. Bocsánat. Nem akartam.” Sütöttem le a szemem.
„Ne butáskodj. De egy pillanat. Sietek” mondta, majd odarohant Clairehez és megölelte. Anyuci pici fiai. Olyan aranyosak voltak a srácok, ahogy a szüleikkel dumáltak.
Louis elkérte az apukájától a kocsit, így a reptérről kapásból hozzánk mentünk.
Már a kocsiban beindult a mesedélután. Elmesélték, hogy milyen aranyosak a német fanok, és hogy a lány aki az egyik interjút készítette velük, észrevette, hogy Harrynek ki van szívva a nyaka, és Harry csak állt ott és nem tudta mit mondjon. Biztos aranyos volt.
Mikor megérkeztünk hozzánk, Louisnak odaadtam a lakáskulcsot , Harryvel pedig egy kicsit hátra maradtunk.
„Csak óvatosan” kiáltott vissza Lou.
„Haha. Vigyázok” nevetett Harry.
„Na mondjad mit szeretnél” néztem Harryre kérdően.
„Csak annyit akartam, hogy gyönyörű vagy, és szeretlek” mondta.
„Oh.Köszönöm. én is szeretlek.” Bújtam hozzá.
„Bemehetünk?”kérdeztem Harryt,majd megfogtam a kezét.
„Persze” hangzott a válasz, majd elindultunk befelé.
Mikor beértünk, láttuk, hogy Lou éppen valami közepén tart és mindenki fetreng a nevetéstől. Olyan aranyos amikor mesél.
Harryvel leültünk az egyik fotelba és követtük az eseményeket.
„Na és kivel mi történt?” érdeklődtem.
Ekkor láttam, hogy Zayn oldalba löki Niallt, és elkezdi húzogatni a szemöldökét.
„Na Niall, mesélj. Mi történt?” mosolyogtam rá.
„Hááát. Becsajoztam.”pirult el.
„Na és ki az a szerencsétlen?” kérdeztem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése