Október 20.
Reggel ismét Harry hívására ébredtem. „Jó reggelt Kata. Hogy vagy?” üdvözölt. „Köszönöm jól. Amúgy szia. És te hogy vagy?” kérdeztem vissza. „ Én is meg vagyok. Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, nem megyünk ma együtt suliba?” éreztem a hangján, hogy izgult a válaszom miatt. „Ha szeretnéd, legyen. De gyere egy kicsit hamarabb ha lehet. Köszi.” Mondtam. „Oké- húzta el a szót- de minek??” kíváncsiskodott. „Majd megtudod” mosolyogtam. „Rendben , akkor szia. Később találkozunk.” Majd letette . Kapcsoltam zenét, majd elkezdtem készülődni.
Először csak egy melegítőt kaptam fel, majd lementem a konyhába palacsintát sütni. Mikor készen lettem velük felmentem fogat mosni és felkötöttem a hajam. Mikor lementem már kopogtak is. Boldogan nyitottam ajtót, és csalódottan láttam, hogy Liam áll az ajtóban. „én nem hívtalak téged” és egy mozdulattal be is csaptam előtte az ajtót. Pár perc múlva megint kopogtak. Kedvetlenül nyitottam ajtót, de szerencsére már Harry állt ott, ahol előbb Liam. Megfogtam a karját majd berántottam az ajtón. „Őőő. Szia.”mondta meglepetten Harry. „Szia. Ugye Liam elment??” vigyorogtam rá. „Persze, Elküldtem. Ne aggódj.” Nevetett. „ Köszönöm édes vagy,” pirultam el. „Na gyere, együnk. Direkt sütöttem palacsintát. Ja és segítenél eldönteni melyik gatyámat vegyem fel??” mosolyogtam. „Szívesen segítek. Azt mondják nagyon értek az ilyen dolgokhoz. A palacsintát meg nagyon köszi. A kedvenc édességem”mondta , majd leültünk enni. Alig bírtuk megenni a palacsintánkat, mert már az első falatnál röhögő görcsöt kaptunk. Egyikünk sem értette min, de azért röhögtünk. Olyan tíz perc után lenyugodtunk, majd megkérdeztem hogy mit szeretne inni. „Narancslevet ha van” válaszolt. Mikor kivettem a narancslevet a hűtőből, persze rögtön magamra borítottam. Nahát nekem sem kellett több, annyira elkezdtem nevetni, hogy elestem. Ezen persze Harrynek kellett nevetnie. Nagy nehezen ténylegesen lenyugodtunk, megittuk a narancslevünket , majd felmentünk a szobámba. „Na szóval, szerinted melyiket vegyem fel? A cicanadrágot ezzel a csíkos felsővel, vagy a farmernadrágot ezzel a toppal?” mutattam neki sorra mindet.
„Szerintem a csíkos variáció jó lesz.” Vigyorgott. „Oké akkor egy pillanat.” Mondtam neki, majd bementem a fürdőbe és felöltöztem. Mikor kijöttem, láttam hogy Harrynek még a lélegzete is elállt. „Na azért levegőt vegyél” szóltam rá. „Oké-oké. De ebben a ruhában , valami eszméletlen jól nézel ki” pirult el , amire én is így reagáltam. „Na felkapom a táskám és indulhatunk is.” Motyogtam. Megfogtam a táskám, majd Harry karját is, és elindultunk. Gondosan bezártam az ajtót, majd beszálltunk a kocsiba. Út közben is nagyon jót szórakoztunk. Mikor megérkeztünk a sulihoz, kiszálltunk majd belekaroltam Harrybe. Ekkor jött velünk szembe Samantha.
„Sziasztok” mondta kicsit féltékenyen.
„Hy.” Válaszoltam, majd elvettem Harryről a kezem.
„Hello Sam.Beszélhetnénk?” kérdezte meg Harry udvariasan. Sam szemén láttam, hogy elkezdett rettegni. Harry karon fogta, majd elindult vele egy olyan helyre, ahol nem zavarja őket senki.
Körülbelül olyan 50 méterrel távolabb megálltak, majd egymással szembe fordultak.
„Sam, figyelj-kezdte Harry – Én eddig nem gondoltam erre, de mikor beteg voltam , el sem jöttél meglátogatni, ami nekem nagyon rosszul esett. Úgy érzem, hogy te csak a hírnevem miatt vagy velem, mivel mindig csak akkor akarsz találkozni, ha valami fontos eseményre megyek. Részemről itt vége” mondta Samnek teljesen higgadtan. „Nem Harry, teljesen rosszul látod. Ez nem így van” mentegetőzött Sam. „Sajnálom..döntöttem.” válaszolt Harry, majd sarkon fordult és ott hagyta VOLT BARÁTNŐJÉT , minek hatására a lány elkezdett sírni. Tudom, hogy szemét dolog, de örültem neki, hogy szakítottak,” Harrynek sokkal jobb lesz így” gondoltam, majd mire befejeztem elmélkedésem, Harry vissza is ért hozzám.
„Na hogy ment??” kérdeztem szomorúságot színlelve. „Megtörtént,de nem bánom. Inkább legyen száz olyan jó barátom mint te , mint egy olyan csajom mint ő” mutatott Samre, majd karon fogott és elindultunk a kémia terem felé. Az óra megint a szokásos ütemben telt. Harryvel végig villogtuk az egész órát. A következő óra emelt nyelv volt, amit sajnos Sammel kellett végig üljek. „Kíváncsi vagyok, milyen állapotban van” gondoltam. Alig hogy beléptem a terembe, már le is támadt. „ Te hülye picsa-sikította- tudom hogy Harry miattad hagyott el! Nem értem mit eszik rajtad, és hogy minek kell neked kettő pasi, de szánalmas vagy!” A teremben mindenki minket figyelt. Sam rohamára nagy nyugodtan, csak ennyit mondtam: „Nem, Harry nem miattam dobott téged, és nincs is két pasim, sőt egy sem. És kettőnk közül inkább te vagy a szánalmas , hogy nem bírod felfogni, hogy a picsaságod miatt dobtak és mást hibáztatsz ezér,.” A képébe nevettem, majd halál nyugodtan elsétáltam mellette. A nap hátra lévő részében, egy szót sem mert szólni. Amit nem bántam egyáltalán. Suli után, mikor indultam volna haza, Liammel találtam magam szemben az udvaron.
„hé. Már két napja kereslek. A telefonod kikapcsolva , a géped sincs bekapcsolva, mi van veled?” kérdezte, és próbált megölelni. Ellöktem magamtól, majd válaszoltam. „ Mondtam, hogy egy ideig ne keress és tudtam hogy ezt fogod csinálni, ezért elvágtam magam a civilizációtól” mondtam neki. „ De én szeretlek. Kérlek bocsáss meg, amiért olyan voltam” könyörgött. „ Bocs de nekem még idő kell, különben is. Egy kapcsolat alapja a bizalom, ami a te részedről nem volt meg.” Válaszoltam, majd ott hagytam. Aznap délután egyedül sétáltam haza. Örültem, hogy Harryre hallgattam , mert olyan szép idő volt, hogy farmerban melegem lett volna. A délután nagyon jól telt el, tele tanulással, énekléssel és telefonálással. Még a Sammel való veszekedésem sem tudott lehangolni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése