67.rész_Utazás

Január 7.

Mióta megtudtam,hogy januárban a srácok Amerikába mennek turnézni, és mi is mehetünk velük,teljesen izgatott voltam minden nap. Számoltam,hogy még hány napot kell aludni,hogy január 7 legyen. Pont mint egy kisgyerek.

És eljött a várva várt nap. Ma végre repülünk : )

Már előző este összepakoltam mindent,és megnéztem milyen az időjárás Brazíliában , mivel az az első úti cél. Kivettem a szekrényemből egy farmert, mellé egy trikót és Liam  pulcsiját. Gyorsan felöltöztem, megmostam a fogam, majd copfba kötöttem a hajam.Mikor végeztem, levittem a nappaliba a cuccaim és felmentem anyához.

-Szia anya. Kérhetek valamit?- mosolyogtam rá, majd lehuppantam mellé az ágyra.

-Persze kicsim.Mondd csak.- ölelt meg anya.

-Kivinnél a reptérre kérlek?-néztem rá őzike szemekkel.

-Persze, de mikor?-kérdezte.

- Hát…most.-mosolyogtam.

-Oké.Akkor míg felöltözöm csinálj nekem egy kávét kérlek.-mondta, majd ki is pattant az ágyból.

Lementem a konyhába, majd megcsináltam a kávét. Mire kifőtt, anya már kész is volt. Gyorsan megitta a kávéját, aztán már úton is voltunk a reptérre. Most szerencsére nem mi érkeztünk utoljára. Lou és Nici még sehol sem voltak. Vajon miért? Mikor kiszálltam a kocsiból, azonnal odarohantam Harryhez, aki idegenkedve ölelt meg.

-Hé. Mi a baj?-néztem Harryre aggódó tekintettel.

-Miért van rajtad az ő pulcsija?-bökött fejével Liam felé.

-Talán mert nem akartam egy szál trikóban eljönni? –néztem Harryre kérdően.

-De miért pont az ő pulcsiját kellett felvenned?-kérdezte szomorúan.

-Nyugi. Ez csak egy pulcsi. Nem azért vettem fel,mert Liamé…megnyugodhatsz.-mondtam neki.

-Oké. Bocsánat. Csak azt hittem, hogy te meg ő…szóval….-hebegett-habogott Harry.

-Na jó ! Ezt most sértésnek veszem.-löktem vállba aztán elindultam Liam felé.

-Amúgy milyen sertés?- hallottam Louis hangját a hátam mögül.

-Jajj te idióta.-mosolyogtam rá, majd ténylegesen odamentem Liamhez.

-Szia.-öleltem meg Liamet.

-Helló. Hát te meg? Meg a pulcsimban? Mi a …?-vigyorgott Liam.

-Ne kezd már te is kérlek…-forgattam a szemeim.

-Most mi rosszat mondtam? Bocsáss meg kérlek !- fogta meg Liam a kezem.

- Te semmit. Csak Harry olyan bolond. Azt hiszi, hogy mert a te pulcsidban vagyok, ezért van valami köztünk…-mondtam , majd elhúztam a kezem.

-De lehetne!- húzogatta a szemöldökét.

-De nem.-kacsintottam rá, majd visszamentem Harryhez.

-Na mi van az újdonsült barátoddal?-kérdezte Harry.

-Mi lenne? Megfigyelésem alapján, arra a következtetésre jutottam hogy féltékeny, és én ezt nem szeretem.-mondtam.

.Most te ugye nem Liamről beszélsz?-kérdezte Harry.

-Nem. Rólad te majom.-löktem meg.

-Ja. Az más. De nem vagyok féltékeny.-dörmögte.

- A reggeli hangod. Imádom.-nevettem, majd megcsókoltam.

-Én pedig a reggeli csókjaidat szeretem.-mondta, majd ő is megcsókolt.

-Bocsánat tubicáim, de mennünk kell.-szakított minket félbe Lou.

-Egy pillanat.-mondta Harry, majd újra megcsókolt.

Aztán elköszöntünk anyukámtól, meg mindenki szüleitől, aztán elindultunk,hogy beszálljunk.

Ekkor vettük észre, hogy Des nincs velünk.

-Na de várjatok.Des Merre van?-kérdeztem.

-Most hívott.Baleset volt, ezért késik. De 5 perc és itt van. Ez tuti.-mondta Liam

-Hát öt percet még kibírunk.-mondta Niall.

Des tényleg megérkezett 5 perc múlva, szóval be is szállhatunk.

Az egész utat végig ökörködtük. Nem is mi lettünk volna,ha nem így viselkedünk. A légiutaskísérő vagy 10 percenként jött , hogy maradjunk kussba.

Eszméletlen vicces volt. Meg az,hogy az egyik öreg néni , az hitte Loura ,hogy az unokája, ezért amíg Lou el nem aludt, a nénike végig őt fárasztotta. Nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek.Ezen persze meg a többieknek kellett nevetni. Szóval meg volt a hangulat. A sok nevetéstől teljesen elfáradtam,és egyszer csak azon kaptam magam, hogy elalszom Harry karjaiban.