31.RÉSZ_

Egy kis zene, az olvasás mellé.

Na 1 perctől meghaltam :D
http://www.youtube.com/watch?v=0wCVZOh0H_Q&feature=related

Június 4.


Ma végre találkozom Liammel. Istenem. Már több mint egy hete nem láttam. Őrjítő volt. De ma..véégre *.*
Szerencse, hogy ma nem kell suliba menni. Anya megengedte, hogy ma otthon maradjak. Sajnos ő nincs otthon, de ilyenkor kibánja?? Legalább az egész ház az enyém :) Ha belegondolok mennyi mindent lehet csinálni egy üres házban... :DD
Mint pl DVDzni, meg zenét hallgatni.. meg társai. Jó kis nap lesz ez :))
Reggel Liam hívására ébredtem. Vagyis 11kor, de ez lényegtelen. Boldogan vettem fel a telefont.
"Szia kicsim. Hogy vagy??" szóltam bele álmos hangon.
"Jó reggelt szívem. Ugye nem ébresztettelek fel?" kérdezte.
"Nem. De mond mit szeretnél" füllentettem.
"Hát. Csak azért hívlak , mert...hát .. na..közbe jött valami.. nem tudunk találkozni.. sajnálom" mondta.
"Na kösz.. nem mentem ma suliba, csak hogy veled legyek..te meg felhívsz most...na mindegy...Majd máskor. Na szia" mondtam Liamnek, majd letettem.
( Girlfriend :DD http://www.youtube.com/watch?v=XeA1MsTLrJ4&feature=related )
Nem hiszem el, hogy ezt nem tudta korábban...na kösz... szépen elcseszte a napom. Még van ma 2 órám... azaz Harrynek is. 11óra. Szóval most csöngettek be nem rég... Szerintem felhívom szünetben, hogy nincs e kedve átjönni. Remélem igent mond.
Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból, aztán megmosakodtam és felvettem egy melegítő nadrágot egy pólóval.
Mikor felöltöztem, lesétáltam a konyhába, kivettem az ananászlevet a hűtőből, aztán kerestem valami ennivalót. Balszerencsémre nem volt otthon semmi gabonapehely, se müzli, ezért szendvicset kellett volna csinálnom, de ahhoz meg kedvem nem volt. Szóval kerestem tejet meg búzadarát, aztán csináltam tejbegrízt. Kicsit többet csináltam, mint szoktam, hátha Harry átjön és akkor tudjak neki adni. Hátha szereti :DD
Mire készen lettem, már fél 12 volt. Már csak 10 perc csöngetésig. Addig kiszedem hűlni a tejbegrízt, és felszaladok a telefonomért. Mire mindent megcsináltam, pont 11:40 volt. Azonnal kikerestem Harry számát, és felhívtam.
Második csörrenésre vette fel.
"Hello. Te hogy hogy nem vagy suliba??" kérdezte.
"Szia.Mert úgy volt, hogy a mai napot Liammel töltöm...de neki közbe jött valami." mondtam neki flegmán.
"Hmm. Liam még nem volt otthon, mikor eljöttem, szóval szerintem ott van dolga ahol eddig is volt." érvelt .
"Meg lehet. Na de azért hívtalak, mert hogy nincs kedved átjönni suli után?? " kérdeztem félénken.
"Persze. De előtte be kell szaladnom a boltba. Szóval olyan negyed 2 fele nálad vagyok, ha úgy jó." mondta kedvesen.
"Nekem megfelel. Teljesen." nevettem.
"Akkor majd találkozunk. Jó legyél. Szia" köszönt el.
"Szia. Jó tanulást" nevettem, majd letettem a telefont.
Míg Harryre vártam, összepakoltam,felporszívóztam és letörölgettem a dolgokat. Természetesen csak az alsó szinten. Nagy nehezen sikerült kitakarítani a konyhát is. Hát ráfért...mit ne mondjak :DD
Takarítás közben a telefonom csörgése zavart meg. Harry volt az.
"Szia. Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem tudsz jönni??" kérdeztem szomorúan.
"Jajj, nem . Dehogy. Csak annyi hogy dugóba kerültem. Szóval késni fogok kb 10 percet." mesélte.
"Rendben. Várlak. Vigyázz magadra.Hello" fogtam fel mondandóját.
"Szia." búcsúzott , majd le is tette a telefont.
Gyorsan befejeztem a takarítást, aztán lefürödtem. Szerencse hogy gyorsan fürdök.
A hajamat kontyba fogtam, felvettem egy rövidnadrágot, meg egy ujjatlan elsőt, és leszaladtam a nappaliba.
Míg Harryre vártam, leültem tévézni. Természetesen megint a zene csatornákat bújtam. De nem találtam semmi értelmeset. Szerencsére Harry nagyon hamar megérkezett. Hallottam a kocsi ajtó csattanását, majd a kopogást. Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam.
"Szia. Örülök, hogy megérkeztél." üdvözöltem.
"Szia. Köszönöm a meghívást. Hoztam neked valamit" mosolygott.
"Nincs mit. De igazán nem kellett volna hoznod semmit. " mondtam neki, és láttam, hogy valamit dugdos a háta mögött.
"Na de mi az?? Kitalálod?" húzta az agyam.
"Én? Kitalálni?? Soha. Szabad a gazda" mosolyogtam rá.
"Rendben akkor tessék" mosolygott, majd átadott egy szál fehér szegfűt.
"Istenem de aranyos vagy. Köszönöm. Nem kellett volna" mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit az arcára. Amire természetesen megint elpirult. Majd megszólalt.
"Szívesen. De most már bemehetnénk??" nevetett.
"Ja persze. Gyere-tártam kijjebb az ajtót. - kérsz valamit inni vagy enni esetleg?? Nem rég..najó több mint egy órája csináltam tejbegrízt. Kérsz??"nevettem.
"Ahha, megkóstolnám azt a tejbegrízt ha lehet. Megkérnék egy pohár vizet. Köszönöm." mondta teljesen illedelmesen.
Bementünk a konyhába, majd elétettem mindent amit kért. Öröm volt nézni ahogy eszik. Olyan kis aranyos feje van akkor.


Miután megkajált és ivott, kiültünk a kertbe.Természetesen a fűbe ültünk megint, nem ám a hintaágyra...az tuti csak dísznek van ott...
"Na és most akkor mi van Liammel?? Mivel én már kb két hete nem hallottam róla semmit." kérdezett.
"Hát én is csak annyit tudok, hogy elv ma jön haza... de azon kívül semmit. Anya még azt is megengedte hogy otthon maradjak ez miatt... de szívem szerint még 11kor is bementem volna." meséltem neki.
"Nyugi. Biztos valami fontos dolga akadt..." nézett rám kiskutya szemekkel.
"Annyira fontos, hogy azt sem tudni hol van, kivel mit csinál...lehet hogy megcsal és épp a kurvájánál van.." fakadtam ki és elkezdtem sírni.
"Jajj ne butáskodj...ez tuti nem így van..csak valami fontos dolog...amit nem akar elmondani..magánügy. de nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni" ölelt magához.
"De akkor is..te mi másra gondolnál??" kezdtem még jobban sírni.
"Igazad van, én is erre...de Liam nem olyan nyugi." törölte le arcomról a könnyeimet.
Mély levegőt vettem, aztán nagy nehezen abba hagytam a sírást.
"Nem megyünk el sétálni?? Olyan szép idő van." mosolyogtam Harryre, majd kézen fogtam, és felhúztam a helyéről.
"Ez szerintem is jó ötlet. Mosd meg az arcod és indulhatunk is " mosolygott.
Utasítása szerint cselekedtem, majd felkaptam a táskám ,a lakáskulcsom...és Harryt aztán elindultunk sétálni. Nagyon jól esett a sétálás. Olyan jót beszélgettünk És sikerült még jobban kiismernünk a másikat ... Ahhoz képest hogy mennyire hiányzott Liam társasága, elég szép délutánom volt..a sírásomat leszámítva...bár ha nincsen Harry..tuti hogy az egész délutánt végig sírom...